„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

VII. „SZERENCSÉS JÓESTÉT! HA MEG NEM SÉRTENŐK AZ ÚRI TÁRSASÁGOT MAGUNK IS EGY KIS HELYET KÉRNÉNK ITT." (Blaha Lujza)

(Schubert: Három a kislány), Katalin (Csajkovszkij: A diadalmas asszony); Juliska (Lehár: Pacsirta), Germaine (Planquette: A corneville-i harangok). „Kosáry Emma operaénekesnő, aki 1912-ben az Operaházhoz szerződött. Szubrett és koloratúra szerepeket játszik. A Király Színházban mint vendég nagy sikereket aratott Kálmán Csárdáskirálynőjében. Bécs ünnepelt primadonnája lett." /BLAHA LUJZA-emlékalbum/ Lábass Juci Zilah, 1896-Bp., 1932 Szép hangja fiatalon feltűnést keltett, 1910-ben Rákosi Szidi növendéke volt, majd három év múlva a Király Színházhoz szerződtették. Eleinte szubrett szerepeket játszott, majd primadonna lett. Vendégszerepelt a Városi Színházban és többször külföldön. Kedvére való (főleg prózai) szerepet szívesen vállalt vidéken is. Az Olympiát (Molnár Ferenc) például Szegeden játszotta. Énekhangjának szépsége és kulturáltsága, mozgásművészete, őszinte színészi játéka egyaránt megérdemelt sikert aratott. Korának legszebb színésznőjeként emlegették. Főbb szerepei: Marica grófnő (Kálmán Imre), Gonda (Fali: Elvált asszony), Fedora (Kálmán: Cirkuszhercegnő), Sybill (Jacobi), Stella (O. Strauss: Legénybúcsú), Euridike (Offenbach: Orfeusz az alvilágban). „Amikor Pestre jöttem, beiratkoztam Rákosi Szidi színiiskolájába, de nem sokáig maradhattam ott, mert a Király Színház leszerződtetett. Eleinte rengeteg soubrette-szerepet játszottam. A primadonna-szerepeket Boccaccióval kezdtem. Annyi Kálmán-operettet játszottam, hogy a magyar Kálmán-színésznőnek hívnak. Mindegyik szerepemet nagyon szeretem, de a legjobban persze azokat, amelyekben sikerem van." /LÁBASS JUCI/ A LATABÁR-DINASZTIA Latabár Endre Kiskunhalas, 1812. 11. 15.-Miskolc, 1873. 7. 8. Színész, karnagy, színigazgató, az ötödik generációba érő Latabár-színészdinasztia őse. Jogi tanulmányait abbahagyta, és családjával összekülönbözve, 1832-ben elszerződött Kilényi Dávid debreceni társulatához. 1833-38 között Kassán működött másodtenoristaként, innen Kolozsvárra került színésznek, és 1842-től már színigazgató volt. 1857-ben megnyitotta a tűzvész után újjáépült miskolci színházat. Déryné szerint korának egyik legjobb színésznevelője volt, aki magas szintre emelte a vidéki színjátszást. Miskolcon és Kassán 1861-73 kö-