„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

I. „MŰVÉSZNEK LENNI NEM SZAKMA, HANEM SORS." (Goethe)

1925-ben a Vígszínházhoz került. Fél év múlva azonban visszatért a Magyar Színházhoz, ahol 1928-ig működött. 1928-32-ig ismét a Vígszínház, majd 1941-ig a Magyar Színház tagja volt. A felszabadulás után a Nemzeti Színház szerződtette, de itt betegsége miatt már csak Csehov „A dohányzás ártalmasságáról" c. jelenetét játszhatta. Legfontosabb szerepei: Rank doktor (Ibsen: Nóra), Hamlet, Faust, Praed (Shaw: Warrenné mestersége), Főherceg (Biró: Sárga liliom), Protaszov (L. Tolsztoj: Az élő holttest), Blanco Posnet (Shaw), Peer Gynt (Ibsen), Napóleon (Sardou: Szókimondó asszonyság), Litvay (Molnár: Marsall), Dauphin (Shaw: Szent Johanna), Almády (Molnár:Játéka kastélyban), Marsden (O'Neill: Különös közjáték), Topaze (Pagnol), Agárdi Péter (Heltai: A néma Levente), III. Richárd (Shakespeare), Volpone (Jonson), Nicia (Machiavelli: Mandragora). .. .Lányi Viktor mondta és írta is Törzs Jenőről: „Talpig férfi volt..." „.. .Igen, férfi, akiben a hódítás támadó, formázni és beavatkozni vágyó gondolatát, a szellem ragyogása jelentette. Ma szinte valószínűtlennek tűnik a szerepeknek az az állandó torlódása, amely Törzs színpadi életét végigkísérte, és minden feladatát kötelességtudó igényességgel, a színház iránti magától értetődő gondossággal oldotta meg. Négy évtizedes színészi pályája alatt mintegy kétszázötven szerepet játszott színpadon. A Tháliában kezdte nevezetes alakításai sorát 1906-ban „Nóra" Rank doktorával és 1945 tavaszán Csehov „A dohányzás ártalmasságáról" című magánjelenetével fejezte be. Ibsen és Csehov mellett többek között Shakespeare-t és Fodor Lászlót, Ben Jonsont és gróf Bethlen Margitot, Gorkijt és Vaszary Jánost játszott, tragédiát, operettet, kabarétréfát. Szelleme frissen csillogott Heltai Jenő „Néma Leventéjéében, Ibsen „Peer Gynt"-jében. Ez a két egymástól fényévek távolságára álló szerep azonos abban, hogy hódítani kell bennük. Agárdi Péter, a gáláns romantikus némasággal egy édes kis olasz özvegyet kényszerít térdre, Peer Gynt magának az életnek akar uralkodója lenni, császár önmagában és önmagáért. Törzs az arasznyi hódítás bájos humorát, s a végtelenbe markoló reménytelen én-kultusz tragikumát egyaránt világos, fegyelmezetten költői tömörséggel ábrázolta. .." /GYÁRFÁS MIKLÓS/ Beregi Oszkár Bp., 1876. 1. 24-Hollywood, 1965. 10. 18. A legnagyobb Shakespeare színészek egyike volt, sorsa is hasonlóvá lett a Shakespeare-hősök megrendítő életútjához. Fantasztikus végletek és fordulatok hullámain zúg át az élete. A legérdekesebb romantikus regénynél is izgalmasabb az a meghökkentő, ellentétekben gazdag pálya, amelyet ez a nagy színész végigélt. Shakespeare szereppel megfogalmazva: Rómeótól Prospero bölcs, rezignált, okos végszaváig. De Prosperót nem a színpadon játszhatta el: az életben. S ez a