„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

I. „MŰVÉSZNEK LENNI NEM SZAKMA, HANEM SORS." (Goethe)

Gombaszögi Frida Bp., 1890. 12. 9.-Bp., 1961. 9. 6. A Színiakadémia elvégzése után, 1909-ben a Magyar Színház szerződtette. 1916-tól a Vígszínház tagja volt, de többször vendégszerepelt a Magyar és a Belvárosi Színházban is. Második férje, Miklós Andor, halála után (1933) hosszú időre visszavonult a színpadtól. 1945-től kezdve egy ideig a Nemzeti Színházban játszott, 1951-52-ben Pécsett működött. Nagy intelligenciájával, mozgásának és arcjátékának kifejező erejével, imponáló megjelenésével differenciált lelkű nőket ábrázolt, s a fojtott szenvedélyek bemutatásában igen mélyre tudott hatolni. Főbb szerepei: Judith (Biró: Sárga liliom), Lyon Léa (Bródy), Maja (L. Tolsztoj: Az élő holttest), Natasa (Dosztojevszkij: A félkegyelmű), Mása (Csehov: Három nővér), Gunhild (Ibsen: John Gabriel Borkman), Takáts Alice (Szomory), Olimpia (Molnár), Higginsné (Shaw: Pygmalion), Vaszilisza (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Vojnyickaja (Csehov: Ványa bácsi). „. . . Tavaly a három nővér egyikét játszotta, a gimnáziumi latintanár boldogtalan feleségét, ki Puskin-verseket szaval, és kései, fájó vággyal szereti a moszkvai ezredest. Mostani szerepe hasonló ehhez. A vidéki élet szürke regényessége az övé. Ő Lebegyev Szása, a fukar, gazdag család leánya, ki Ivanovot, a züllött földbirtokost akarja megmenteni pazar szerelmével. Ivanov az orosz, polgári Hamlet. Szása az orosz polgári Ophelia. Csak fehér menyasszonyi ruháját öltheti fel, havas kucsmáját, s vőlegénye a menyegző napján előtte és a násznép előtt főbe lövi magát. Amint szerepét fölépíti, az első félénk suttogástól az utolsó nagy sikolyig, abban több van, mint játék, abban egyszerűség, bensőség, jóság van, csehovi lélek. Nemcsak a látható szövegkönyvet tanulmányozza, hanem a fontosabbat, a láthatatlant is, mely utasításokat, tanácsokat ad annak, ki egy álmot meg akar jeleníteni. Hallja a Csöndet, érzi a Kétségbeesést, és átveszi a Hallgatástól azt a végszót, melyet a súgó nem „ad föl a színpadra". Az ütemet a szív veri: egy-kettő, egy-kettő..." /KOSZTOLÁNYI DEZSŐ/ Törzs Jenő Bp., 1887. 4. 23.-Bp., 1946. 2. 4. 1905-ben kezdte tanulmányait a Színművészeti Akadémián, de már 1906-ban a Thália Társaságban lépett fel, s egy éven át jelentős szerepeket játszott. 1907-ben Beöthy László a Magyar Színházhoz szerződtette. Itt első nagy sikerét Rostand „A Sasfiók"-jának Reichstadti hercegével aratta, 1923-ig volt a Magyar Színház tagja, s ezalatt kezdettől fogva vezető drámai szerepeket játszott. 1923-ban a Renaissance Színház, 1924-ben a Belvárosi Színház szerződtette, s