„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

VI. „A SZÍNÉSZ KÉT SÍRBAN NYUGSZIK, HA MEGHAL: EGYIK A FÖLD, MÁSIK A FELEDÉKENYSÉG." (Jókai Mór)

letve Jókai (Ifjúsági) Színházhoz. 40 esztendős korában önmaga vetett véget életének. Különleges, nagyon egyéni tehetségű jellemszínész volt, fanyar humorú, érzelmesen gunyoros, intellektuális. De népszerű volt kabarészínészként is. Főbb szerepei: Ifjú Schwartz (Szigligeti: Liliomfi), Freddy (Shaw: Pygmalion), Szabólegény (A makrancos hölgy), Porfir (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés), Herceg (Vészi Endre: Don Quijote utolsó kalandja), Kosztya (Pagonyin: Arisztokraták), Gobbola (Brecht: Arturo Ui). Számos filmben is játszott. Sennyei Vera Bp., 1915. 1. 3.-Bp., 1962. 5. 28. Érdemes művész. A Színművészeti Akadémián tanult, majd 1936-ban a Magyar Színház szerződtette. Ezután a Belvárosi Színházban, a Vígszínházban, majd 1941-44-ig a Pünkösdi Andor vezette Madách Színházban játszott, ahol első jelentős szerepeit kapta. 1945 után a Művész Színházhoz, innen a Madách Színházhoz került. 1956-ban a Fővárosi Operettszínház, 1960-ban a Petőfi Színház tagja lett. Életszeretete, szenvedélyesen fűtött, rekedtes orgánuma, fanyar egyénisége különleges ízt adott alakításának. Modern nőalakok lélektanilag megalapozott ábrázolásával került az élvonalba, de klasszikus drámákban, humorérzéke révén pedig vígjátékokban is emlékezetes alakításai voltak. A sanzonéneklésnek, majd utolsó éveiben a bontakozó új műfajnak, a musicalnek lett jeles képviselője. Főbb szerepei: Madge (Priestley: A Conway család), Miss Kirby (Ardrey: Jelzőtűz), Poppea (Felkai: Néró), Margaret Orme (Galsworthy: Úriemberek), Andromache (Giraudoux: Trójában nem lesz háború), Lucie (Sartre: Temetetlen holtak), Katyerina Ivanovna (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés), Madeleine (Anouilh: Poggyász nélkül), Boronkay Magdaléna (Móricz: Rokonok), Kupavina (Osztrovszkij: Farkasok és bárányok), Cecília (Kálmán: Csárdáskirálynő), Klütaimnésztra (Euripidész: Iphigeneia Auliszban), Kocsma Jenny (Brecht-Weill : Koldusopera), Mama (Mándy-Gyulai-Gál: Mélyvíz), Adél (Molnár: Üvegcipő), Melitta (Hubay-VasRánki: Egy szerelem három éjszakája). „... A hangja maradt csak meg. Verseket mond egy lemezen. Felteszem a lemezt, és hangja újra elém varázsolja, elémhívja mint fájdalmas árnyékképet a megsemmisülésből. És nemcsak önmagát varázsolja elém, a költőt is, örömével, fájdalmával. Ilyen okosan, érzőn verset mondani - sokan tudtak-e, mint ő? Aztán bekapcsolom a rádiót, - Kocsma Jenny songját énekli, majd az „Egy szerelem három éjszakájáénak dalait. A hangja - ez megmaradt. De mit őrzünk jelenségéből? Arra csak emlékezni lehet, azt nekünk kell felidéznünk. De elég-e az emlékezet és hűséges-e, hogy újra lássa azt a ragyogó fiatal lányt, ibolyaszín ruhában, ahogy a Disraeli színpadára lépett? Vagy a „Néró" szűkölve hátráló Poppeáját, - a „Conway család" vénlányának összetört hátát, az asztaltól az ablak felé haladva, - Mrs. Cheveley, meg-