„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

VI. „A SZÍNÉSZ KÉT SÍRBAN NYUGSZIK, HA MEGHAL: EGYIK A FÖLD, MÁSIK A FELEDÉKENYSÉG." (Jókai Mór)

rebbenő vörös-fekete köntösét, ahogy egy zsaroló mondattal lord Goring felé fordul, - a „Temetetlen holtak" makizárdját, amint a halott gyermek mellől feláll, és elindul, - a „Mélyvíz" suta ruhatárosnőjét, - Magdaléna gyülölő-megvető távozását a „Rokonok" harmadik felvonásában. És a többit, valamennyit, - ezt a járást, a tökéletes testnek ezt a mindent kifejező játékát... Egy-két évvel halála előtt, a Körszínházban, Klytaimnésztrát játszotta. Ez volt a végső megadás, - a főhajtás, engedelmesség igazi tehetsége előtt. Semmire sem tudok emlékezni, csak őrá, a színészi-emberi remekre, aki Euripidész szavaival győzött véglegesen. - Örülsz? - kérdeztem, amikor találkoztunk. - Nagyon - felelte. Halványkék szeme csillogott. .." /THURZO GÁBOR/ Simonyi Mária Szenic, 1888-Bp., 1959 A Színművészeti Akadémiát 1910-ben végezte, 1912-ben Beöthy László a Magyar Színházhoz szerződtette. Két évi vidéki, részben kassai szereplés után 1916-ban ismét a Magyar Színházban, majd a Belvárosi és a Renaissance Színházban játszott. Útja visszavezetett a Belvárosi Színházhoz, ahol a modern drámai hősnőket csodálatosan alakító Simonyi Mária életének fő sikerét érte el Romain Rolland: A szerelem és halál játékának Sophie-jaként/A kritika a realista stílus, az idegéletet élő, érzéki, modern nő legnemesebb interpretálójaként üdvözölte a színésznőt, akinek játékát a természetesség, a bensőséges egyszerűség és a szép magyar beszéd jellemezte. 1926-ban Móricz Zsigmond felesége lett és ezután csak szerepekre szerződött, elsősorban férje darabjaiban játszott: Rhédei Esztert az Úri muriban vagy Mártát a Búzakalászban. Simor Erzsi Bp., 1913-1977 Tanítói oklevelet szerzett, majd Góth Sándornál tanult színművészetet. 1937-ben szerződtette a Magyar Színház; később más fővárosi színházakban is szerepelt. A 30-40-es évek népszerű magyar filmsztárja volt. A felszabadulás után néhány évig Debrecenben és Pécsett játszott. 1959-ben szerződött a Madách Színházhoz, amelynek haláláig tagja. Kezdetben naivaszerepeket játszott, utolsó éveiben eljutott a drámai hősnők és különféle karakterszerepek kiváló alakításáig. Főbb szerepei: Lady Milford (Ármány és szerelem), Stuart Mária (Schiller), Lady Windermere (Wilde), Gertrud (Hamlet), Capuletné (Rómeó és Júlia), Flavia (Füst Milán: Catullus). ^

n