„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

VI. „A SZÍNÉSZ KÉT SÍRBAN NYUGSZIK, HA MEGHAL: EGYIK A FÖLD, MÁSIK A FELEDÉKENYSÉG." (Jókai Mór)

„Arlecchino a múzeumban. Reneszánsz vígjátékhős az atomkorszakban. Paraszt bohóc a vitrinüvegek tükrében. Talján komédiás a mai Budapesten. Egy harsány férfi, aki a múlt csendjében érzi legjobban magát. Egy zajos mozgású színész, aki a hamuban szeret kotorászni. Egy modern művész, aki sírköveket állít fel házának kertjében. Embereket gyűjt és tárgyakat. Mindenfajta típusból és fajtából. Az embereket eljátssza. A tárgyakkal eljátszik." /GALSAI PONGRÁC/ Széles skálájú jellemszínész volt, aki az öreg-szerepek megformálásával már fiatalon kitűnt. Egy interjúból: „- Melyek a legkedvesebb szerepei? - A Pillantás a hídról Eddie-je, a Kispolgárok Madarásza, a Kaviár és lencse Papagottója, A nagy Romulus császára. Persze, az ilyen kérdéseknél mindig a közelmúlt érdekes. - Kinek a darabjában játszott a legkevésbé szívesen? - Itt halhatatlan szerzőket és kiváló műveket is említhetnék. Shakespeare-t például... Hiszen az ő Polóniusával nem tudtam megbirkózni. .. .Nem vagyok igénytelen. De sosem esem kétségbe, ha egy feladatot csak közepesen sikerül megoldanom. Nézzen rám. Ez az arc, ez a száj, ez az orr, ez az alkat nem lehet alkalmas mindenfajta karakter egyenrangú ábrázolására. A mi szerszámunk a testünk. A szerszámok pedig különbözők. Egy kalapáccsal például nem lehet fát vágni vagy gyalulni. Ha a pályámon csak négy-öt szerepet sikerül úgy eljátszanom, hogy másnak nem sikerülhetett volna: már érdemes volt kitanulni a szakmát." Emlékezetes szerepei: Peacock (Brecht: Koldusopera), Szellemfi (Szigligeti: Liliomfi), Mendoza (Shaw: Tanner John házassága), Lenin (Pagogyin: A Kreml toronyórája), Sganarelle (Molière: Don Juan), Tyetyerev (Gorkij: Kispolgárok), Csugunov (Osztrovszkij : Farkasok és bárányok), Azdak (Kaukázusi krétakör). Peéry Piri Bp., 1904-Pécs, 1962 Gyermekkorától a színészi pálya felé vonzódott. 1922-ben Rákosi Szidi színésziskolájába került, ahol korán kitűnt szatirikus hajlamával. 1923-ban már színpadra lépett Czakó Pál társulatánál a Várszínházban. 1924-től, dr. Németh Antallal kötött házassága után három évig nem játszott. 1927-ben Alapi Nándor szerződtette az Országos Kamaraszínházhoz. Szeged (1928) után visszatért a fővárosba. Ját-