„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

VI. „A SZÍNÉSZ KÉT SÍRBAN NYUGSZIK, HA MEGHAL: EGYIK A FÖLD, MÁSIK A FELEDÉKENYSÉG." (Jókai Mór)

A MAKLÁRY-TESTVÉREK Makláry Zoltán és János évtizedeken keresztül egy színház - a Nemzeti - közel azonos szerepkörében, szinte egymás „árnyékában" léptek fel. Alkati azonosságukon túl művészetük számtalan közös vonása - árnyalt jellemábrázolás, mértéktartó egyszerűség, szinte eszköztelen jellemformálás, fanyar, filozofikus humor, kiváló stílusérzék - kapcsolja őket össze. Elsősorban a kisemberek világának voltak avatott megjelenítői, de számtalan szerepben bizonyították művészi sokoldalúságukat. Makláry Zoltán kezdetben a Magyar Színházban, majd a Vígszínházban Sugár Károly örököseként főleg a komikus szerepkörben tűnt ki. Remek karikírozó képességgel, fanyar humorral, egyszerű kifejező eszközökkel megformált alakításai révén valóságos specialistája lett a kisemberek világának. Vezető epizódszínészből később a Nemzeti Színház egyik erősségévé vált, ahol sokoldalú tehetségét a legkülönfélébb műfajokban, kisebb-nagyobb szerepekben bizonyította. A komikus szerepekkel indult karrier egyik csúcspontjává a nagy drámai alakítás, a Ványa bácsi címszerepe vált. Makláry Zoltán az egyik legjobb humorú, ugyanakkor a komoly, tragikum felé hajló jellemszerepekben is kiváló színészünk volt. Testvére szerényebb, kisebb szerepekben ugyan, de ugyanúgy a teljes embert mutatta meg. Makláry János, a miniatűr remeklések mestere, képes volt egy-egy színpadi villanásban egy teljes emberi életutat megmutatni. Valódi karakterszínész volt, aki rövid jelenéseit mindig sűrítetté, hangsúlyossá, emlékezetessé tudta tenni. A nagy epizodisták közé tartozott, akik a vázlatos figurákba is életet tudnak lehellni. Különösen emlékezetesek maradnak a két testvér közös alakításai (Vágy a szilfák alatt, Úri muri). Mindketten számos filmben és tévéjátékban játszottak. Makláry Zoltánt kezdettől fogva sokat foglalkoztatta a magyar filmgyártás, szerepei közül a Feltámadott a tenger Bem apója, vagy az Angyalok földje és az Amerikai cigaretta szeretetteljes humorral ábrázolt kisember-hősei maradandóan őrzik emlékét. Makláry János, az egyik legmarkánsabb filmepizodista, remekbefomált paraszthőseivel írta be magát a magyar film történetébe. /WELLMANN NÓRA/ Mányai Lajos Bp., 1912. 1. 10.-Bp., 1964. 11. 24. Jászai-díjas, érdemes művész. 1933-ban végezte el a Színművészeti Akadémiát, majd Pozsonyba szerződött. Művészi egyéniségének kifejlődésében a legtöbbet debreceni éveiben Horváth Árpád irányításának köszönhette. A háború alatt leparancsolták a színpadról; a felszabadulás után Nagyváradon, Romániában működött feleségével, Simon Zsuzsával. Magyarországra visszatérve 1947-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, s rövidebb időszakoktól, vendégszereplésektől eltekintve, tagja maradt haláláig. Modorosságtól mentes hanghordozása, hamisí-