„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

VI. „A SZÍNÉSZ KÉT SÍRBAN NYUGSZIK, HA MEGHAL: EGYIK A FÖLD, MÁSIK A FELEDÉKENYSÉG." (Jókai Mór)

egészen az övé. Csak az övé. Az író ártatlan maradt a sistergő, szeszes, részeg sikerben. A színész szép, legszebb diadala, hogy a „semmiből" is formálhat valamit. Dómján nevethetett, szállhatott, a kedvére bolondozhatott. De a bolondozásba olyan nemes aromákat kevert, hogy egy este, a nézőtéren (mert többször is megnéztem ebben a szerepében) egy Rimbaud-versre kellett gondolnom. Nem tudtam a verset pontosan felidézni magamban, csak néhány fontos szavára és a hőfokára emlékeztem - alig vártam, hogy hazakerüljek, és felüssem Rimbaud-ot. Jól emlékeztem. Ez a vers megragadott valamit nevetésének és bolondozásának erotikájából. „Tizenhét év!. . . A szív ragyog részegen. Szesz a vér, forrón fejedbe árad. Kábulatban beszélsz és érzed, hogy a csók úgy piheg ajkadon, akár egy kicsi állat." A siker talán azért is csapott olyan magasra, mert ebben az elbuktatott, könynyű lányban, akit majdnem gyilkos hurokba szorítottak, sikerült megjelenítenie a női test csillámló kívánatosságát és veszélyes kiszolgáltatottságát. . ." /ILLÉS ENDRE/ Főidényi László Gödöllő, 1895. 8. -Alsóörs, 1960. 7. 25. Színész, 1914-ben végezte el a Színművészeti Akadémiát, majd a frontra került, és orosz fogságba esett. Krasznojarszkban hadifogoly-színházát szervezett. Hazatérve vidéken működött és 1925-től több budapesti színházban játszott. 15 esztendőn át a Magyar Színház tagja volt. 1945 után a Művész, majd a Magyar Néphadsereg Színháza szerződtette. Pályája kezdetén főleg szerelmes szerepeket játszott, később jellemszerepekben aratott sikert. Sok filmben szerepelt. Fontosabb szerepei: János (Molnár: Az ördög), Konstantin császár (Herczeg: Bizánc), Armand (Dumas: A kaméliás hölgy), Canois (Sartre: Temetetlen holtak), Kollonich bíboros (Szigligeti: II. Rákóczi Ferenc fogsága), Szahatov (L. Tolsztoj: Szellemesek), Vaszilij (Aljosin: Egyedül), Galeotto (Heltai: A néma levente), Geyer doktor (Hauptmann: Naplemente előtt), Reimsi érsek (Shaw: Szent Johanna), Polgármester (Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása).