„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

VI. „A SZÍNÉSZ KÉT SÍRBAN NYUGSZIK, HA MEGHAL: EGYIK A FÖLD, MÁSIK A FELEDÉKENYSÉG." (Jókai Mór)

Gyenge Árpád 1925. 12. 3.-1979. 7. 1. Jászai-díjas színész. Nagyváradon tanult, majd vidéki színházakhoz szerződött. 1949 után az Állami Bányász Színháznál játszott. 1950-től haláláig a Madách Színház tagja volt. Számos karakterszerep figyelemre méltó megformálása fűződik nevéhez. Alkata elsősorban az elesett, vékonydongájú, rokonszenves, kicsit hamiskás karakterek tolmácsolására tette alkalmassá. Jelentősebb szerepei: Candy (Steinbeck: Egerek és emberek), Géronte (Scapin furfangjai), írnok (Achard : A bolond lány). Számos filmben és tévéjátékban is szerepelt. Görbe János Jászárokszállás, 1912. 11. 15.-Bp., 1968. 9. 6. Rózsahegyi Kálmán növendéke volt. Hosszú vidéki színészkedés után került a fővárosba. A Belvárosi, majd később a kolozsvári Nemzeti Színházban játszott. 1945-ben a Nemzeti Színház szerződtette, majd a Belvárosi, később a Magyar Néphadsereg Színház tagja lett. Játszott az Ifjúsági és a Jókai Színházban, később sokat szerepelt vidéken. „Paraszti hősöket játszott, kérges tenyerű, cserzett bőrű plebejusokat, munkás embereket - és sokkal többet. A nemzeti sors mélységeit, nagy erőfeszítéseit, legmélyebb igazságait és panaszait lehetett rábízni, mert hitele és embersége volt minden szavának filmen és színpadon egyaránt, amikor a küzdő és szenvedő sorba taszított egyszerű ember jellemét ábrázolta Tiborctól - a Húsz óra Balog Antijáig, a Szegénylegények Cajdoráig. A Földindulásban volt első nagy kiugrása, alig munkált és faragott őstehetségének első kirobbanása. Nem telt bele néhány év, az egész világ megismerte arcát, hasonlíthatatlan színészi képességeit, amikor Szőts István elkészítette a negyvenes évek elején az Emberek a havason c. múlhatatlan értékű filmballadáját és a velencei biennalen óriási nemzetközi feltűnést keltett vele. És ő volt, aki legutóbbi napjainkban is továbbfejlesztette magyar filmen a parasztkarakter izgalmas, korszerű felfedezését. Színpadon is atmoszférája támadt a játéknak, ha ő a színre lépett. Balga, Budai Nagy Antal, Aenobarbus, az Optimista tragédia Alekszej matróza, a Trisztán epizódfigurája - mindez felvillantja, hogy sokszor ösztönösen, mennyi színre talált rá érdes, nehéz lélegzetű hangjával, inas és kemény vonású arcával, lázasan égő tekintetével." Kossuth-díjjal tüntették ki. /SAS GYÖRGY/