„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

VI. „A SZÍNÉSZ KÉT SÍRBAN NYUGSZIK, HA MEGHAL: EGYIK A FÖLD, MÁSIK A FELEDÉKENYSÉG." (Jókai Mór)

szié és burleszkszínész (Kox és Box - Pethes Sándorral). A vígszínházi iskola neveltjeként társalgási színészként indult mint elegáns világfiak alakítója. Kemény tónusú dikció, könnyedség, erőteljes tempó, fanyar humor jellemezte egyéniségét. Később egyre komolyabb feladatokat oldott meg Csehov, Huxley, Hauptmann, Shakespeare drámáiban. Számos filmen szerepelt; több önéletrajzi jellegű és anyja életéről szóló regényt írt. Főbb szerepei: Higgins (Shaw: Pygmalion), Riporter, majd Sir Ralph (Shaw: Az orvos dilemmája), Mosca (Jonson: Volpone). „Blahánét négyéves koromban láttam először a Népszínházban. Későbbi éveimben igen gyakran jártam színházba, míg egy kínos incidens nem ért - én is színész lettem. Budapest összes színházaiban játszottam, beleértve a kabarékat is. Múltam nincs, jelenem mérsékelt, remélem azonban, hogy jövőm lesz." Bp., 1932. 12. 25-Bp., 1972. 12. 26. Jászai-díjas. A Színművészeti Főiskolát 1954-ben végezte. Ezután 1961-ig a szegedi Nemzeti Színház tagja volt. Ott hamar kitűnt drámák és vígjátékok vezető szerepében. Budapesten a Petőfi Színházban mutatkozott be, majd 1963-ban a Nemzeti Színház tagja lett. 1964 óta a Madách Színházban játszott műfajilag erősen eltérő szerepeket. Humor, könnyedség és bensőséges líra jellemezte alakításait. Főbb szerepei: Irma (Molnár: Az üvegcipő), Julika (Molnár: Liliom), Polly (Brecht-Weill : Koldusopera), Zsóka (Szakonyi: Életem, Zsóka), Colombe (Anouilh), Josefa (Achard: A bolond lány), Alkmene (Kleist: Amphitryon), Hanna (Németh: Mathiász panzió), Titánia-(Szentivánéji álom), Ilonka (Molnár: Az ibolya). Több film és tévéjáték főszerepét alakította. „. . .A fiatal színésznő kiállt a színpad szélére, egészen előre állt - és olyan bátor, szilaj szépséggel kezdett énekelni, mint aki az életéért küzd. A kalózok szeretőjének songját énekelte a „Koldusopera" első felvonásában. A színház új volt, a színésznő ismeretlen. A bemutató estéje. Az izgatott és izgató, gyors vonórántásokon, a dobbanó zongorahangokon átsütött a színésznő hangja: a rongyos kis mosogatólány szívet szorító ökölrázása, a vágy, a lázadás, az álom, a kalózok, a hatvanöt ágyú, az ítélet, a sikoltás a szabadulásért - a közbül visszatérő mondatok: „hiszen nem tudnak még semmit rólam"-„nem tudják még mindig, ki vagyok". A napfény tud így vakítani télen, szemtől szembe, a hó felett. A színésznő öt perc alatt csatát nyert. így ismertem meg Dómján Editet azon a régi estén, zenében, fényekben, mindent kockáztató hazárdjátékban, fiatalsága és tehetsége sugárzásában. Legnagyobb sikere kétségtelenül: „A bolond lány" volt. Az övé volt ez a siker, /DÉNES GYÖRGY/