„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

VI. „A SZÍNÉSZ KÉT SÍRBAN NYUGSZIK, HA MEGHAL: EGYIK A FÖLD, MÁSIK A FELEDÉKENYSÉG." (Jókai Mór)

Darvas Lili Bp., 1902.-New York, 1974. Góth Sándornál folytatott színészeti tanulmányok után 1920>ban debütált a Budai Színkörben Júlia szerepében. 1921-től Beöthy László a Magyar Színházhoz szerződtette. 1924-ben a Vígszínházba került, ahol Molnár Ferenc darabjainak női főszerepeit játszotta. 1925-től Max Reinhardt társulatának tagjaként Bécsben, Berlinben, Salzburgban lépett fel. 1926-ban feleségül ment Molnár Ferenchez; 1937-ben férjével együtt az Egyesült Államokba emigrált. 1941-től számos főszerepet játszott a Broadwayn és több száz amerikai filmben szerepelt. Az 1960-as évektől gyakran hazalátogatott, 1965-ben vendégként fellépett a Madách Színházban, Molnár Ferenc Olympia c. darabjának Eugénia hercegnő szerepében. A magyar közönség elsősorban Makk Károly Szerelem c. filmjének feledhetetlen Anya-alakításából és az Egy óra - három arc c. tévéfilmből ismeri művészetét. Darvas Lili páratlan tehetségű színésznő volt, aki kiváló nyelvérzéke, magas fokú intelligenciája révén magyar-német-angol nyelvterületen egyaránt ragyogó pályát futott be. Ő teremtette meg a 20-as évek magyar színpadán a „modern lány" típusát. Alakításait költői átlényegülés, értelmi-érzelmi azonosulás, a lelki elemzés finomsága jellemezte. Kiváló színészi adottságaihoz természetes modor, harmonikus megjelenés, kiváló beszédtechnika, bársonyos hang járult. Ebben a szerepkörben elsősorban Molnár-darabok főszerepeiben valósággal új formákat teremtett. Emlékezetes alakításai fűződnek az „Égi és földi szerelem", az „Üvegcipő", a „Vörös malom", a „Riviéra", az „Olympia" c. Molnár-művekhez. A német színpadokon elsősorban vígjátéki szerepekben ért el sikereket, de tehetségét nehéz drámai szerepekben (Lady Milford, Stuart Mária, Jeanne d'Arc, Reichstadti herceg stb.) is számtalanszor bizonyította. Utolsó magyarországi filmés televíziós alakításai még egyszer felvillantották e kitűnő színésznő őszinte átélőképességét, szuggesztivitását, virtuóz játékmódját, a groteszk iránti vonzódását. „'WELLMANN NÓRA/ Dénes György 1898-1962 Tisztviselőként indult, a Fővárosi Zenedében végzett tanulmányai után a Belvárosi Színházban kezdte színészi pályáját, majd a Vígszínház szerző'dtette. Hatéves tagság után Max Reinhardt felfedezettjeként négy évig külföldön (Berlin, Zürich, Bázel, Bern) játszott. A Pesti Színház és az Operettszínház után ismét a Vígszínház tagja lett. A felszabadulást követően a Vígszínház, a Belvárosi Színház, az Operettszínház, majd a Nemzeti Színház tagja volt. Betegsége korai viszszavonulásra kényszerítette. A kabarészínpadon is népszerű volt mint konferan-