„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

VI. „A SZÍNÉSZ KÉT SÍRBAN NYUGSZIK, HA MEGHAL: EGYIK A FÖLD, MÁSIK A FELEDÉKENYSÉG." (Jókai Mór)

Ajtay Andor Fogaras, 1903-Bp., 1975 Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész. Rákosi Szidi színészképző iskolájában tanult. Szegeden lépett először színpadra. 1929—32-ig volt a szegedi Városi Színház tagja. 1932-ben került a fővárosba, amikor a Vígszínház szerződtette. 1943—45-ig a Nemzeti Színház tagja volt. 1945-ben visszaszerződött a Vígszínházhoz, színészi és rendezői minőségben. 1951-től a Magyar Néphadsereg Színháza, 1959-től a Jókai Színház tagja. 1963-tól a Madách Színházban játszott. Vidéken főleg operettekben lépett fel. A Vígszínházban kezdetben leginkább sze^lmes szerepeket játszott, majd ahogy művészete ért, szerepköre is bővült. Fölényes mesterségbeli tudása, elmélyült jellemábrázolási képessége a bonyolult, ellentmondásos hősök színpadra-vitelében érvényesült a legerőteljesebben. Alakításaiban segíti mély zengésű orgánuma, tökéletes beszédtechnikája, mely példamutatóan érvényesül a klasszikus drámák nagylélegzetű dikcióiban (pl. a „Hamlet" Poloniusában). Egyéniségétől a humor, a groteszk hatáselemek sem voltak idegenek, mint Volpone (Jonson) szerepében bizonyította. Különösen megragadó alakítást nyújtott a „Rosmersholm" (Ibsen) Ulrik Brendeleben és Krleza „Agóniájának Lenbach bárójában. A színjátszás és színpadi rendezés mellett kiváló szereplője volt sok hangjátéknak és tévéjátéknak. 1937 óta rendszeresen filmezett, s a daléneklés sem volt idegen tőle. Főbb szerepei: Konstantin nagyherceg (Jacobi: Sybill), Achilles (Offenbach: Szép Heléna), Gomböntő (Ibsen: Peer Gynt), Stecker Henrik (Shaw: Tanner John házassága), Higgins (Shaw: Pygmalion), Klamroth majd Clausen tanácsos (Hauptmann: Naplemente előtt), Volpone (Ben Jonson), Marcellus, majd Polonius (Hamlet), Napóleon (Sardou: Szókimondó aszszonyság), Berszenyev (Lavrenyov: Leszámolás), Apa (Capek: Fiaim), Szorin (Csehov: Sirály), Attinghausen (Schiller: Teli Vilmos), Taláros úr (Kohout: Ilyen nagy szerelem), Táborparancsnok (Pogogyin: Arisztokraták), Hindsborough (Brecht: Állítsátok meg Arturo Uitl), Cauchon (Shaw: Szent Johanna). Rendezései: Márai: Varázs, Capek: Fiaim, Anouilh: Antigoné, Molnár: A hattyú, Szabó M.: Kígyómarás, Hauptmann: Naplemente előtt. „... Attinghausen, a nyolcvanöt éves főúr, a Teli Vilmos egyik legemberibben látott és legköltőibben megírt hőse. Eljátszásának első feltétele: az erőteljességből, a nagyságából származó egyszerűség. Ajtay szép, magas termetéből, hangja ere-