„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

I. „MŰVÉSZNEK LENNI NEM SZAKMA, HANEM SORS." (Goethe)

Bajor Gizi Beyer Gizella; Bp., 1893. 5. 19.-Bp., 1951. 2. 12. A Nemzeti Színház örökös tagja, Kossuth-díjas, kiváló művész. 1914-ben végezte el a Színművészeti Akadémiát. Már növendék korában feltűnt a Nemzeti Színházban Villaret Fanny szerepében (Népoty: A kicsinyek). 1914-ben Tóth Imre szerződtette a Nemzeti Színházhoz. Első nagy sikere Gárdonyi Géza „Annuskájának" címszerepéhez fűződik 1915-ben. Sokszínű tehetsége Ambrus Zoltán igazgatása alatt és Hevesi főrendezői irányítása mellett bontakozott ki az I. világháború utolsó éveiben. Móricz „Pacsirtaszó", Bródy „A dada", Molnár „Úri divat", Shakespeare „Ahogy tetszik" és „Rómeó és Júlia" főszerepei az együttes élvonalába emelték. Hevesi Sándor igazgatói kinevezése után, 1922-től kezdve a színház műsora nagyrészt reá épült, s nevéhez fűződtek a Nemzeti Színház legnagyobb sikerei. Németh Antal tízéves igazgatása alatt érkezett el népszerűsége tetőfokára, bár ebben a korszakában inkább csak bravúros technikával kápráztatott el. A felszabadulás után még néhány klasszikus szerepben láthatta a közönség. 1924-25-ben a Magyar Színházhoz szerződött, egyébként élete végéig a Nemzeti Színház tagja maradt. Gyakran fellépett vendégként fővárosi magánszínházakban is: Medgyaszay Színház (1919), Belvárosi Színház (1920), Budai Színkör (1923), Városi Színház (1924), Vígszínház (1926, 1937), Andrássy úti Kabaré (1931, 1932, 1933), Magyar Színház (1936, 1945, 1947), Pesti Színház (1946), Pódium (1948). 1918-41-ig több magyar film főszerepét játszotta, 1929-től kezdve pedig rendszeresen fellépett a rádióban is. 1938-ban Székely Júlia „Nóra leányai" című darabját rendezte a Nemzeti Kamaraszínházban. Rendkívül sokoldalú, széles skálájú művész volt. Gondosan kidolgozott és megszerkesztett játéka, magas fokú beszédtechnikája és mimikai készsége egyaránt érvényesült klasszikus és modern, drámai és vígjátéki művekben. Alakításait gazdag árnyaltság és játékosság, átalakuló képesség, drámai erő és humor jellemezte. Alakteremtő ereje, szellemessége és ötletessége jobban érvényesült lazább szerkezetű modern darabokban, mint a szövegileg is erősebben kötött klasszikusokban. A két világháború között a társadalmi élet középpontjában állott. Közismert volt jótékonyságáról : a többi között szegény festők és szobrászok felsegélyezésére szervezett műteremaukciókat. Közel kétszáz szerepe közül a legjelentősebbek: Miranda (Shakespeare: A vihar), Titánia (Shakespeare: Szentivánéji álom), Blanche (Csathó: Az új rokon), Viola (Shakespeare: Vízkereszt), Katalin (Shakespeare: A makrancos hölgy), Anna (Shaw: Tanner John házassága), Sárika (Zilahy: Süt a nap), Wangel Hilda (Ibsen: Solness építőmester), Cyprienne (Sardou-Najac: Váljunk el!), Mici (Herczeg: A Gyurkovics lányok), Haitang (Klabund: A krétakör), Judit (Zilahy: A tábornok), Minna (Lessing: Barnhelmi Minna), Anna (Niccodemi: Hajnalban, délben, este), Leila (Szép Ernő: Azra), Szendrey Júlia (Herczeg), Zilia (Heltai: A néma levente), Gyémántpatak (Hsiung: Gyémántpatak kisasszony), Lavinia (O'Neill: Amerikai Elektra), Cecil (Herczeg: A kék róka), Donna Diana (Moreto), Magdi (Bókay: Négy asszonyt szeretek), Nóra (Ibsen), Ásvayné, (Harsányi Zs.) Gauthier Margit (Dumas: A kaméliás hölgy), Lady Milford (Ármány és szerelem).