Alpár Ágnes: A kabaré - A fővárosi kabarék műsora, 1945-1980 (MSZI, Budapest, 1981)

BEVEZETŐ

kabaréműsor és minden kabarénak nevezhető csoportosulás műsoranyaga. Ezért könyvünkben nem szerepelnek a koalíciós évek különböző pártszervezeti rendezvényei, különféle szövetségek alkalmi műsorai, a szabadtéri színpadok több-kevesebb rendszerességű kabaréműsorai. Ezek alkalmilag szervezett tarka műsorok voltak, „ujjgyakorlatai", iskolái azoknak a szerzőknek, rendezőknek, akik a kabaré műfajában a magyar szellemi életben jelen vannak. Nem tüntettük föl külön az egyszeri, bár sok művészi erőfeszítést igénylő értékes műsorokat sem, mint pl. Gobbi Hildának a Színészotthonok javára rendezett kabaréestjeit és a vendéglátóipari kabaré-műsorokat. A felszabadulást követő első években nem kevesebb, mint 29 különböző jellegű színházi vállalkozás lépett a közönség elé, s ezek egy része kávéházakban talált otthonra. Ilyenek voltak pl. az Emke Grill, a Metropol, a Kairó, a Kis Savoy paródia-revükabaré műsorai. A könyv függelékeként közöljük azoknak a fővárosi szórakozóhelyeknek listáját, ahol a felszabadulást követő első öt évben kabaréműsorokat rendeztek, vagy sanzonénekesnőt foglalkoztattak. Ezeknek a mai napig terjedő műsorát követni nem feladatunk. A magyar kabaré jelenéhez szorosan hozzátartozik az 1969-ben Marton Frigyes alapította Rádiókabaré-színház is, melynek nyolc éven át Szilágyi György volt a szerkesztője. Ez azonban már túllépi e könyv kereteit. Ebben a könyvben az 1901-ben született új műfaj, a kabaré történetének folytonosságát kívánjuk adatokkal bizonyítani a leendő krónikás számára. Reméljük, az 1980as évad műsorával ez az igen népszerű műfaj története nem zárul le. Tanúként hívjuk ehhez a Nemzeti Színház „Budapest—Orfeum" című műsorát. Ennek az összeállításnak az értékét többek közt az adja, hogy előadóik mindvégig társadalmi tudatformaként kezelik a kabarészövegeket. Ez a produkció bizonyítja, mennyi lehetőség van még ebben a sokat bírált, de sokak által igényelt és kedvelt műfajban. * A felszabadulás után a kabaré története, akárcsak valamennyi színház, sőt az egész magyar főváros története, romeltakarítással kezdődött. Helyre kellett állítani a színpadokat, pótolni az elpusztult berendezést, járhatóvá tenni a beomlott bejáratokat és alkalmassá tenni a nézőtereket a közönség befogadására. A felszabadulás után az első kabaré Budapesten a Pódium Kabaré volt, amely 1945. március 27-én nyitotta meg kapuit. 1945. május 8-án megalakult a Magyar Színészek Szabad Szakszervezete, amely a színészek érdekvédelme tekintetében ugyan lényeges újításokat hozott, de a magyarországi színházak, s így a kabarék gazdasági és társadalmi jellege nem változott meg. A koalíciós kormányzat intencióinak megfelelően, a két