Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)

V. ízlések és színdarabok

Annyiban, amennyiben az utolsóként látott szindarab műfaji jellegzetessége utal a szinházi preferenciákra és az izlés sajátosságaira, megállapítható, hogy e vonatkozásban éles különbségek vannak az alacsony, legfeljebb 8 általános iskolát végzettek, a középiskolát végzettek és főiskolát, egyetemet végzett színházlátogatók között. Az operettek és a zenés játékok által képviselt izlésértékek döntő többségében az alacsony iskolázottságú csoportokra jellemzők, míg a másik végletet jelentő csoportoknál a modern magyar és külföldi prózai darabok iránt mutatkozik meg a legnagyobb érdeklődés. Hasonló eredményeket kaptunk akkor is, ha a színházlátogatás gyakorisága figyelembevételével vizsgáljuk az utolsóként látott darabok műfaji megoszlását. A gyakori színházlátogatók elsősorban a modern magyar és a modern külföldi előadásokat tekintették meg, mig a ritkán szinházba járók az operetteket, zenés játékokat emiitették. Ooggal feltehető azonban az a kérdés, hogy mennyire mond lényegeset és mennyire esetleges az, hogy ki milyen darabot tekintett meg utoljára. Más szóval milyen mértékben van jelen akár egy konkrét színházlátogatás esetében az izléskultura maga, s mennyiben más külső tényezők, vagy a véletlen hatásával kell ebben az esetben számolnunk. Már maga az a tény is, hogy egyes társadalmi csoportok, mint láttuk, hasonlóképpen "viselkedtek", illetőleg különböztek más társadalmi csoportok "viselkedésétől", megerősítheti eredményeink megalapozottságát.•További adalékokat szolgáltathat ehhez az, ha szemügyre vesszük a müfajválasztés konzisztenciáinak mértékét, amit jelen esetben a többször megnézett darabok és a legutoljára látott darab műfajának kapcsolatával mértünk. 75