Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)

V. ízlések és színdarabok

Műfaj-konzisztencia mutatók klasszikus magyar szinmü modern magyar szinmü klasszikus külföldi szinmü modern külföldi szinmü opera operet t 0,03 0,27 0,12 0,17 0,11 0,25 A modern magyar szinmünél és az operettnél mutatkozó átlagosnál nagyobb értékek alátámasztják azt az elképzelésünket, hogy - figyelembe véve a korábbi eredményeket is a műfaji választások nem .minden megfontolás nélkül valók, s nem véletlenül adódnak igy vagy úgy /ha a véletlennek tudnánk be az utolsó szinházlátogatás műfaji megoszlását, akkor az operettnél például csak 0,13 értéket kellett volna kapnunk/. így azután nem csodálkozhatunk azon, hogy a megtekintett darab a nézők több mint 90 %-ának tetszett, s különbségeket legfeljebb csak abban találhatunk, hogy a magasabb iskolázottságú csoportok tetszésüket konkrét tényezőkkel is megtudták indokolni /legtöbbször a jó szinészi játékra hivatkoztak/, mig az alacsonyabb iskolázottsággal rendelkező szinházlátogatók tetszése többnyire általános szinten maradt . Tovább léphetünk a szinházi előadásokkal kapcsolatos igények és izlésminták elemzésében azzal, ha arról az előadásról kérünk információkat, amelyik a szinházlátogatók számára az elmúlt 2-3 évben a legkiemelkedőbb szinházi élményt jelentette. Itt újra fel kell hivnunk a figyelmet arra, hogy a vidéki szinházlátogatók 10 %-a jelölt meg olyan élményt, amely budapesti szinházhoz kapcsolódott, vidéki szinházat a fővárosiaknak pedig csak 2 %-a emiitett. A műfaji összetételt tekintve e két réteg közötti eltéréseket ismét csak abban összegezhetjük, hogy a budapesti szinházlátogatók gyakrabban emiitettek modern magyar szinmüveket /3l %/, valamint 76