Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

III. A színház története (színmüvek) Előadások a sajtó tükrében

geltet kívánt a színésztől: a valóságos és irreális világ egy Időben való érzékeltetése. Fantáziája alakjai, tulajdonképpen önmaga megjelenítései (saját tévedései, célja, problémái). A kritikák szerint kettős feladatát kitiinően oldotta meg. Őszinte átéléssel, elhitető erővel, intelligenciával játszott. Egyed Zoltán egy prédikátoréhoz hasonlította arcát, amely fényt kap, megnő és vele együtt elhisszük, hogy van a rettenetből menekülés. Az alak megformálása, a szerepből következően, vivódó, tépelődő és elszánt. Alkalmat adott volna arra, hogy a IV. Henrik eszközeit használja. Megelégedéssel nyugtázták, hogy nem ezt a kényelmes megoldást választotta. A Magyar Nemzet kritikusa jó Hamletet látott benne. "Ma ő a legjelentékenyebb , 47 fiatal színeszünk." - irta. A jobboldali lapok kritikusai intellektuális bolondnak, a IV. Henri

kből ismert figura átvételének nevezték alakitását. Az előadás jó kollektiv munka eredménye volt, Tapolczai, Greguss, Sennyei, Szakáts Zoltán, Danis jó szerepformálásával. Meglepetést jelentett, Feleky Sári üde, bájos, megnyerő játéka, akit 21 évesen szerződtetettPünkösti. A darab Jaschik Álmos által tervezett, hatásos toronydlszletben játszódott. Az együttes az iró gondolatát jutatta diadalra. Mig a IV. Henri

k-előadás az elzárkózás motívumát sugallta, a Je

lzőt ü

zben is jelen volt az "elef ánt csont torony", a hós a jelenből a múltba menekült. De a mult alakjai mutatták meg, hogy nem szabad menekülni, nem szabad félreállni, nem lehet elefántcsonttornyban élni. Kiutat mutatott 1942. nézőinek a határozatlanságból, félelemből és gyávaságból, a válságos idők bizonytalanságából. A nézők a darab hőseivel együtt mondhatták: "Bezár és megfojt bennünket a jelen. A saját korunk. Ki kell törnünk belőle. Valamit tennünk kell. Kell. Érted? Kell. Csak nem állhatunk, mint a birkák, hogy nézzük, ami velünk történik?" 75-