Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

III. A színház története (színmüvek) Előadások a sajtó tükrében

beszédet mond. Egyes jelentések szerint beszédében bejelenti az európai háborút. Varsó. Ua reggel a kora hajnali órákban gépesített német osztagok átlépték a lengyel határt." Char­les otthagyja a toronyóri szolgálatot, ujult erővel, lendü­lettel indul vissza az élet küzdelmei közé. Ardrey Charles­ton szavain keresztül bátor feleletet adott a darab elején felvetett kérdésekre: "Egyszer kikerülünk belőle. Egy napon megszűnik minden háború. De akkor, ha mi, mi magunk teszünk ellene valamit... Bele kell, hogy vessük magunkat, csak akkor jutunk tul rajta. A régi rend zűrzavarából megteremtjük az uj rendet. A körvonalak már lassan bontakoznak... Ez az uj rend kiirt minden elnyomást, az éhezőnek kenyeret ad és a háborúkat megszünteti... A nagy célokért' küzdenünk kell... mert a régi rossz világból csak áldozattal teremthetünk job­bat és ujat. Ez a mi feladatunk. És mi megvalósítjuk." "Tőlünk függ, hogy a szebb és jobb világ hamarabb vir­radjon fel." - ez volt Robert Ardrey üzenete. Ezt az eszmét, a harcos optimizmus eszméjét, a háborúellenesség gondolatát tette magáéva a Madách Szinház előadása. A helyzet visszás, a darab a háború kitörésének napján játszódik, a nézők már benne voltak az eseményekben. A kilátástalan időben hirdette a haladás és küzdelem szükségességébe vetett hitet. Nemcsak a közönség, a kritika is örömmel üdvözölte a "súlyos" monda­nivalót, a bátor, megalkuvást nem ismerő hangot. Az irodalmi érték mellékessé vált, az adott körülmények között a szinház politikai fórummá vált, igy szolgálva még következetesebben kitűzött célját, igazi hivatását, felelősséggel önmaga, a közönség és a kor iránt. Az iró célja is az volt, hogy fel­hívja az emberek figyelmét. "Szép darab - irta Egyed Zolitán -, méltó a Madách Szinház eddigi célkitűzéseihez, persze a Körtán c-szerü tévedésekre nem gondolva. Pünkösti akar vala­mit, ez érzik rajta, a szinházat szószéknek is tekinti, ad­hatna ó is francia bohózatot, vagy zenés tingli-tanglit, mint más, de a kiválasztott darabjain mindig érzik, hogy ne­ki több a szinház, mint szórakoztatási lehetőség, ő csinálni 73-

Next

/
Thumbnails
Contents