Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

III. A színház története (színmüvek) Előadások a sajtó tükrében

megzavarja es zaklatja anélkül, hogy meghódítana, vagy magá21 val ragadna." Mindehhez csatlakozott a Katolikus Szemle is, amely szerint több gondot igényelt volna a darab megjátszása. Kifogásolta környezetét is. A szerep valóban Várkonyié volt, de környezetében is olyan szinészek léptek fel, mint Sulyok Mária, az egyik legszebb szerepben, Spina grófnőként. Komoly elmélyült munkával oldotta meg feladatát. Kiemelték - játékán kivül - szép beszédét. Ideges nyugtalanságával jól éreztette a mélyen borzongó tragikus sejtelmeket. Greguss Zoltán is kiegyensúlyozott biztonsággal oldotta meg szerepét. A tízperces monológok alatt gyakran kellett a többi szinésznek is puszta jelenléttel, beszéd nélkül is, de részt venniök a játékban, segíteni a sikeres produkciót. Az összteljesítmény Pünköstit dicséri, aki érvényre juttatta Pirandello gondolatait. A mü, rendező ,és szereplők szerencsés találkozása csatát nyert. Az előadás célja a megértés, Pirandello gondolatainak elfogadtatása volt. A küzdelem a kis színpad lehetőségeivel rendezőt és szinészt is más játékra kényszeritett: belső átélésre, külső eszközök nélkül. Pünkösti roppant iramban, bravúrosan oldotta meg rendezését. A jobb megértés érdekében a felvonásközök is játszottak. A színész kiment a függöny elé és a felvonásközi világításban sorra levette a maszkokat. "Lélekben meztelenül. S mint babonás, félnyiltszemü rémület fut át gerincünkön a sejtés: mi lenne, ha most itt a szinész levetné az utolsó ruhát is, a legutolsó réteget, a bőrt, a csontokat, hogy megmutassa, ami ott bent van. S vajon akkor? Akkor mindent látnánk? Ez a dráma. A közönség magától alkotja meg a drámát. A lényegre érzett rá."

2

2 Fülöp Zoltán stilizált és mégis modern díszletei művészi keretet adtak az egész játéknak, a tágasság és mélység illúzióját keltve. Márk Tivadar jelmezei szépek, Ízlésesek, stílusosak voltak. 58