Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

III. A színház története (színmüvek) Előadások a sajtó tükrében

A bemutató azt sugallta, hogy a legnagyobb Igényekkel léphetnek fel a színházzal szemben. Az érád legmélyebb és legmegérdemeltebb sikere volt. Aggódtak Várkonyiért, hogy lesz-e a későbbiekben számára ehhez méltó feladat. A meglepetésszerű kiugrás az uj vállalkozás iránt is megpezsditette az érdeklődést. Nem csalódtak, az 1942-es évadban, tul a 160. előadáson, uj betanulásban adták elő. Pünkösti ezzel lehetőséget adott Várkonyi-Greguss-Szakáts Zoltán-Danis kivételével uj, tehetséges fiatalok szereplésére. "A IV. Henri

k tévelygő színpadi irodalmunkban világitó fálykaként hirdette meg azt az örök igazságot, hogy a látszólagos valóságnál ezerszer nagyobb és nemesebb valóság a lélek alkotóereje és amit az ember valóban hisz, az számára 23 valósaggá válik." Várkonyi a nagy siker után is ugy nyilatkozott, hogy csak egyik tagja marad a művészi együttesnek. Ugyanúgy játszik pár szavas szerepet. Teljesen alárendeli magát annak a közösségi szellemnek, amely Sztanyiszlavszkijék példaadását idézve, a színészt szorosan az együttes munkájába állitja. 1970. szeptember 11-én, 29 év után került sor arra a nemes gesztusra, hogy hajdani sikerszerepét Várkonyi Zoltán (a Vigszinház főrendezőjeként) átadja Latinovits Zoltánnak. Várkonyinak volt bátorsága a saját legendájával szembenézni. 1941-ben IV. Henrik őrültsége a kortól való elzárkózást, bezárkózást jelentett. 1970-ben, bemutatását Inkább a színészi produkció lehetősége indokolta. "Az 1941-es előadás közvetlen áthallási lehetőségeket teremtett, a fasizmus nyomása eleve egyfajta értelmezést sugallt; ma inkább azt mondja: az élet által felkínált szerep visszadása is végzetes lehet, mert az élet által felkinált szerep a létezés feltétele. Egy szerepbe zárkózni is tragédia. A szerepbe menekülés szembenállást teremthet a társadalommal, de csak az önpusz, m titás árán. Az En-tudat helyes felfogását csak az öntudat 24 fényei teremthetik meg." 59