Alpár Ágnes: A cabaret - A fővárosi kabarék műsora, 1901-1944 (MSZI, Budapest, 1978)

Bevezetés

A múltból is felszínre emelt és újból életre keltett olyan jelenségeket, amelyek beillettek saját művészi törekvéseibe. Felfedezte a vásári színjátszást, a commedia dell'artet, a pantomimet és a bábjátékot, az orosz balettben pedig a modern színpadi táncnak új formáit bontakoztatta ki. A szecesszió légkörében és törekvéseinek jegyében született meg egy új színpadi műfaj, a kabaré is. Előzményeit a párizsi café concert vagy café chantant elnevezésű zenés kávéházakban kell keresnünk. Ezek közül a Chat Noir nevű kávéházban kezdtek először rendszeresen sanzonokat, verseket, táncszámokat és kis bohózatokat előadni egy pódiumon, amely az asztalok körül helyet foglaló közönség előtt volt felállítva. Ebből alakult ki az asztalok nélküli, színházi jellegű kis nézőtér, a pódiumból pedig egy kis színpad. A francia kabaré műsorának középpontjában a sanzon állt, s ezt a jellegzetességet a műfaj Franciaországban mind a mai napig megőrizte, még abban az esetben is, amikor a kabarék szűk helyiségeit újabban a Music Hallok tágas színpadai és nézőterei váltották fel. Hogy a francia kabaré műsorában a sanzon mindvégig megtartotta központi szerepét, azt elsősorban annak lehet köszönni, hogy a sanzon művészi folytonosságát olyan előadók őrizték és ápolták — mintegy egymásnak örökítve át e nemes zenei hagyományt -, mint Yvette Guilbert, Mistinguett, Maurice Chevalier, Raquel Melier, Joséphine Baker, Edith Piaf, Yves Montand és Mireille Mathieu. Németországban az első kabarét a fiatal Reinhardt és baráti társasága hozta létre. Már 1900-ban működtek a Berliner Künstlerhausban s ekkor kezdték magukat Goethétől kölcsönzött ironikus néven „Schall und Rauch"-nak (Zaj és füst) nevezni. Hivatalosan azonban a kabaré csak 1901 októberében nyílt meg az Unter den Lindenen bérelt új helyiségében. Ebben a kabaréban a sanzon, s általában a zene csak másodrendű szerepet játszott. A műsor kis jelenetekből, monológokból, szatirikus magyarázattal kísért életképekből állt. A magyar kabaré első kísérlete is ehhez a kabaréhoz fűződik. Zoltán Jenő egy hónappal a berlini Schall und Rauch megnyitása után 1901 novemberében alapította a Tarka Színpadot a Fővárosi Orfeum (ma Fővárosi Operettszínház) egyik földszinti helyiségében. A vállalkozás azonban mindössze egy évig élt. A következő évben (1902. VI. 17.) Reinhardt elhozta a Schall und Rauch társulatát Budapestre s kéthetes vendégjátéka során egész műsorát lejátszotta. A vendégjáték azonban követőkre nem talált, évekig kellett várni, míg az új műfaj gyökeret eresztett Budapesten. Az első állandó jellegű magyar kabaré csak 1907-ben alakult meg Bonbonniere néven, s ettől kezdve a hosszabb-rövidebb életű kabarék már megszakítatlan sorban követték egymást. A „ cabaret" francia elnevezése átszármazott a magyar nyelvbe, de a műfaj