Alpár Ágnes: A cabaret - A fővárosi kabarék műsora, 1901-1944 (MSZI, Budapest, 1978)

Bevezetés

BEVEZETÉS A századforduló nagy változást hozott a művészi életben. A naturalizmus a 19. század második felében lerombolt minden megcsontosodott hagyományt, az irodalmi és képzőművészeti akademizmus üres formalizmusát éppen úgy, mint a színház évszázadok alatt felhalmozódott hazug teatralitását, s helyükbe a mindennapi élet valóságának komponálatlan, részletező és aprólékos ábrázolását állította. A művészi alkotásnak az életvalóság szintjére való redukálása, vagy a tárgynak a reális jelenséggel való azonosítása (Antoine valódi tüzet gyújtott a színpadon, Brahm színészei igazi káposztásgombocót ettek szerepeik során) azonban már nem volt művészet. Érthető, hogy a naturalizmus e túlzásaival szemben olyan ellenáramlat született, amely a művészi valóság autonómiáját kezdte hirdetni és a „művésziesség" újjáteremtését a naturalizmustól teljesen idegen eszközökkel, a szimbolikával és a stilizálással kísérelte meg. Ez az új művészi stílusáramlat a szecesszió (a franciáknál „art nouveau", az angoloknál,,

liberty style", a németeknél „Jugendstil"), amelyet a századforduló körül kialakult radikális polgárság igényelt és annak a szocializmus irányában haladó értelmiségi rétege fogalmazott meg. Ha nevekhez akarjuk kapcsolni az irányzatot, akkor az irodalomban elsősorban Maurice Maeterlinck, Marcel Proust, Krúdy Gyula, Szomory Dezső, Balázs Béla, Szép Ernő, sőt Ady Endre és a Nyugat egész köre jelzik az útvonalat. A zenében Claude Debussy, Richard Strauss, Igor Sztravinszkij és a fiatal Bartók Béla; a festészetben Gauguin, Toulouse-Lautrec, Hodler, Klimt, Rippl-Rónai; az építészetben - hogy már csak a magyarokat említsük - Lechner Ödön, Medgyaszay István és Kós Károly voltak a szecesszió legkiemelkedőbb képviselői. Az általánossá vált stílustörekvésből természetesen a színház sem maradt ki : a franciáknál Lugné-Poë, Rouché, Copeau, a németeknél Reinhardt, Magyarországon Hevesi Sándor, Márkus László, Bárdos Artúr működésében ismerjük fel a jellegzetes szecessziós jegyeket. A színészek közül Sarah Bernhardt, Eleonóra Duse és Alexander Moissi voltak az irányzat legszuggesztívebb művészei. Gazdag eredményeket hozott a szecesszió az iparművészet és a tipográfia terén.