Szekeres József: Vita a rendezésről (SZTI, Budapest, 1961)

Rendezés éa korszerűség. A Tyeatr szerkesztőségi cikke

Művészetünk jelenlegi időszakának jelentősége Ruben Szimonov szerint mindenekelőtt abban rejlik, hogy ma a szinházak és a rendezők előtt eddig soha nem tapasztalt élességgel vetődik fel annak szükségessége, hogy meghatározzák arculatukat, művészi plattformjukat . Ruben Szimonov egyenes kapcsolatot lát a rendezői egyéniségek változatosságának, a rendezői iskolák differenciálódásának és egyidejű létezésének problémája és a szinész problémája között,amelyet cikkének elmében is felvet. Szimonovnak igaza van. Világos, hogy bármilyen hatalmas és eredeti tehetség legyen is a rendező, egyenesen a színészektől függ, mégpedig nem általánosságban a jó színészektől, hanem azoktól, a vele azonos gondolkozású színészektől, akik ugyanannak a rendezői iskolának a hagyományai szellemében nevelkedtek. Közös módszertanra van szükség a munkához. A művészet egységes felfogására. A színésznek mindig tudnia kell, miért éppen az illető rendezővel dolgozik, miért éppen ahhoz vonzódik. így Ruben Szimonov cikkében kezdődik meg a beszélgetés a Művész Szinház iskolájáról, Vahtangovról és Meyerholdról, annak szükségességéről, hogy a színészek és a rendezők utánpótlását meghatározott irányzat medrében kell nevelni. Kaarel írd, a Väinämöinen szinház főrendezője ugy kér szót a vitában, hogy ő is a színészről, mint a szinház központi figurájáról kezd beszélni, s a magas művészi értékű irodalomról, amely nélkül nincs szinház és nem fejlődhet a rendezés művészete sem, s mindezeket a kérdéseket /meg néhány egyéb kérdést is/ Ruben Szimonov módjára a művészi változatosság problémájával kapcsolja egybe. "A szinházak nem állítanak elő az üzemek többségének mintájára szabványárut.A szinházak egyedi produktumot hoz- 25 -