Szekeres József: Vita a rendezésről (SZTI, Budapest, 1961)

Rendezés éa korszerűség. A Tyeatr szerkesztőségi cikke

Akimov és nyomában a vita többi résztvevője is a különböző művészek, a különböző művészi álláspontok, a legmagasabbrendü közös célok elérésének különböző módszerei "békés egymásmelleit élésének" hive. Feltétlenül egyet kell értenünk Akimovval és a többi elvtárssal, hogy még a legjobb szinházi elmélet és módszer is károssá lehet, fékezheti a fejlődést, ha receptté alakul, ha mindenre és mindenkire ki akarják terjeszteni, Akimov sok más kérdést is felvet cikkében, a cikk főkérdése, gondolati gerince, "főfeladata" azonban változatlanul a művészet utjai és megoldásai változatosságának kérdése marad. Igaza van Akimovnak, amikor ugy véli, hogy minden igazán uj műalkotás nemcsak elragadtatást vált ki, hanem csodálkozást is, mert váratlan az emberek számára. A művészetben mindig is igy volt, és Akimov azt ajánlja, hogy "rémület és pánik nélkül" számoljunk olyan uj és váratlan müvek megjelenésével, amelyek nemcsak gazdagítják a mai művészetet, hanem "arra is kényszeritik a teoretikusokat, hogy továbbfejlesszék, esetleg ki is igazítsák elméleti tételeiket". Akimov referátum, "tervezet" formájában irta meg cikkét, amely fejezetekre és alfejezetekre oszlik, minden tételt sorszám vagy hivatkozási szám szerint ad meg, egyes fejezetekben különleges szedésü megjegyzések is vannak. Az ironikus forma azonban egyáltalán nem zavarta abban Akimovot, hogy ő is a főkérdésről, arról beszéljen, mit tart ma a legfontosabbnak. Más kérdések izgatják ma Ruben Szimonovot. Hozzászólását alapvetően a rendezés és a szinész bonyolult művészi kapcsolatának, annak a gondolatnak szenteli, hogy véleménye szerint a színház központi alakja a szinész. De amikor saját tapasztalatából, saját - önmaga számára legfontosabb - problémáiból indul ki, Ruben Szimonov is a változatosság kérdéséhez jut el. - 24 -