Szekeres József: Vita a rendezésről (SZTI, Budapest, 1961)

Rendezés éa korszerűség. A Tyeatr szerkesztőségi cikke

Annál több okunk van rá, hogy érdeklődéssel figyeljünk fel minden kisérletre, amely valamilyen módon a problémáknak ezt a körét igyekszik megközelíteni. Hitelesség, képszerüség, képzeletszerüség cimü cikkében Anatolij Efrosz Ohlopkov és Tovsztonogov vitájának medrében halad, azt folytatja. Mint ahogy Tovsztonogov számára, Efrosz szemében sem létezik immanens, tisztán önmagában vett képzeletszerüség, 6 azonban már nem is csak a szinésszel, a nézővel és a drámaíróval hozza kapcsolatba a képzeletszerüséget, hanem mindenekelőtt a valósággal, az általánosítás formáival, az életjelenségek tipizálásával, a rendező képszerű látásmódjával, Emellett ezeket a problémákat olyan gondolatok jegyében próbálja megvizsgálni, hogy mi jellemzi a modern képszerüséget, a korszerű stílust. Hogyan egyesítsük az általánosítást a természetességgel? Hogyan olvasszuk egységbe a mindennapi életet a romantikával, a heroizmust a hitelességgel? Hogyan kell játszani képzeletszerü díszletek között: ugyancsak képzeletszerüen vagy éppen ellenkezőleg, még árnyaltabban és lélektanilag igazoltabban? Ez az Efrosz érintette témák köre. És bár a vita egészéhez képest némileg különálló nézetet képvisel Rosztockij kritikusnak a korszak megfelelő stílusáról és e stilus kialakításáról szóló cikke, ez a cikk is leadta a maga obulusát a korszerű rendezés problémáinak kidolgozásában. Szeretnők külön kiemelni Rosztockij cikkéből a korszerű stilus problémájának védelmét, annak bebizonyítását, hogy a korszerű stílusra törvényszerűen szükség van. Igaza van Rosztockijnak, amikor hangoztatja,hogy ez a kérdés nem merő kitalálás és egyáltalán nem véletlenség, hogy e kérdés megoldása,kidolgozása egyike azoknak a fontos irányoknak, amelyekben elméleti gondolkozásunknak haladnia kell. - 22 -