Szekeres József: Vita a rendezésről (SZTI, Budapest, 1961)

Rendezés éa korszerűség. A Tyeatr szerkesztőségi cikke

Ezért válik hát számára a látszólag tisztán szakmai, elméleti kérdés 1 i r a i elmefuttatás tárgyává, ez juttatja eszébe művészi fiatalságát, ez kapcsolódik össze a jövő színházáról szóló álmaival. 2 Ohlopkov romantikus, temperamentumos cikkével áll szemben Tovsztonogov pontos és józan cikke. Mindkét cikk szerzőjének eszmei-müvészi programját, hitvallását tükrözi és mint két müvészegyéniség, pontosabban két igen különböző müvészegyéniség, művészi karakter megtestesítői, cikkeik valóban szembenállnak egymással. De érdemes rajtuk elgondolkodni, ha figyelembe vesszük, hogy Tovsztonogov cikke soha meg nem jelent volna, ha előtte nem jelenik meg Ohlopkov cikke. Nem pusztán abban az értelemben határozta meg Tovsztonogov hozzászólását Ohlopkov cikke, hogy lökést, ellentézist adott neki, segitett mérlegelnie, megfogalmaznia az igazságot az ellenkezőnek bizonyításával. Más történt. Tovsztonogov csak azután és jórészt csak azért tudott olyan logikusan és kimerítően beszélni a színházművészet képszerű természetéről, mert előtte Ohlopkov elvileg, de teljesen kategorikusan védelmezte a színháznak ezt a képszerű természetét, Tovsztonogov azt Írja, hogy Ohlopkov programjának csak negatív részével ért egyet. Valójában sehol nem tagadja e program pozitív részét sem. Hát talán nem mindkét cikk fő tartalma-e a szinház sajátos, életszülte, de az élettel mechanikusan Ö83ze nem olvadó nyelvének védelme? Talán nem mindkettő a néző aktivitását, "szerzőtársi" mivoltát és végül nem a realizmus kiterjesztett értelmezését védelmezi? De még ez sem minden. - 16 -