Szekeres József: Rendezés és korszerűség (SZTI, Budapest, 1960)

P. Homszkij: Meghal-e a rendező?

MEGHAL-E A RENDEZŐ? P. Homszkij a rigai Orosz Drámai Szinház főrendezője Ki ne ismerné Nyemirovics-Danosenko immár klasszlkusaá vált kijelentését: "A rendezőnek meg kell halnia a színész művészetében"? Hogy hányféleképpen nem értelmezték és újból értelmezték már ezt a mondást ! "Prédikálják" például ezt a kijelentést az olyan rendezők, akikből hiányzik a világos és mély rendezői alapgondolat, akik eltévednek a drámaíró alakjainak rendszerében, akárcsak valami őserdőben. S amikor megkérdezik tőlük: "Mégis hol van az ön rendezői gondolata, az ö n megoldása az alakokban?" - szinte egyszerre kiáltanak fel: "Hogyan lehetne látni a rendezői gondolatot, érezni a rendezői megoldást, hiszen a rendezőnek meg kell halnia a színészben!" Hát az olyan rendezők, akik nem tudnak a színészekkel dolgozni, akik közhasználatú kifejezéssel élve, szabadjára engedik a színészt? Hogyan aegiti őket a nehéz pillanatokban ez a mondat, amelyet mélyértelmüen összeráncolt homlokkal mondanák el feleletként a színésznek, aki állhatatosan követeli a rendezői alapgondolat pontos rögzítését* S ráadásul fölös számban idézik "Vlagyimir Ivanovica"

1/

r ós "Konsztantyin Szergejevies

2

/ evangéliumát", s óh milyen messze van mindez az igazi rendezéstől! Hiszen a rendezőnek az alak érzését a színész érzésein keresztül kell átadnia és ráadásul oly módon, hogy ezzel felkeltse a Nyemirovics-Dancsenko Sztanyiszlav8zkij - 7 s