Szekeres József: Rendezés és korszerűség (SZTI, Budapest, 1960)

N. Krimova: A köznapi rendezés válsága

s é g • , a rendezés nagy elveinek elfeledése /egy színdarab szinrevit elének művészetét illetően/, azoknak az elveknek feledés«, amelyek Sztanyiszlavszklj és Nyemirovics-Danosenko munkáinak alapjául szolgáltak. /Néha az a szentségtörő gondolat jut az ember eszébe, hogy tudná osak Sztanyiszlavszklj, milyen állásponton vannak a színházakban a lélektani irányzatot kővető rendezők, egy időre félretenné a színész munkájáról irt müvét és Írna egy könyvet - még ha rövidet is - arról, hogy mi is az a darab által megadott körülmények széles és szükkörü feltárása, arról, hogy milyen az aktiv gondolkodás, milyen az akaraterő és a képzelőtehetség ereje, milyen a legfinomabb formaérzék, amelyre az ő iskolájához tartozó rendezőnek szüksége van. És arról, hogy a pedagógia ennek a mesterségnek csak egyik oldala. Természetesen mindez megvan Sztanyiszlavszklj müveiben. Csak akarat kell hozzá, hogy meglássuk./ Sztanyiszlavszklj és Nyemirovics-Dancsenko előadásaiban nehéz találni olyan diszletet, mely ugyan nagyon természetszerű és jellegzetes légkört árasztó volna, de nem tartalmazná a darab eszmei mondanivalóját. Rendezői művészetük alapelve volt a köznapi, lélektani kiélezése az alapeszme érdekében ennek megfelelően, annak a megoldásnak érdekében, amelyet a darab egésze számára választottak ki. Mindenekelőtt természetesen belső, lélektani kiélezés,amely azonban mindig megtalálta a maga pontos külső kifejezését. A legszigorúbb válogatás elve uralkodott. Válogatás az életből, a hétköznapokból, de olyan válogatás , amely útját állta minden köznapi limlom elterjedésének. Az évek során egyre tökéletesebbé vált ez a nagy művészet, és Sztanyiszlavszklj és Nyemirovlcs utolsó rendezéseikben olyan realista csúcsokig emelkedtek, ahol már elmosódik a látható határ az élet és a szimbólum, a realitás és a magas költői általánosítás között. - 15 -