Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)
A fizikai közérzet problémája
bámulatba bennünket. Valóságos tűzijáték volt ez: a színpadon igazi szájhős, pózoló, üresfejü piperkőc ágált előttünk, Jóbarátok vagyunk Asztangowal. A próba után náluk ebédeltünk és sakkoztunk. Otthon megkérdezte tőlem: ,Nos, milyen voltam a próbán?' így válaszoltam: ,Nagyon jó - igazi Hlesztakov! 9 Rám nézett: »Igazán, Hlesztakov?' És tovább folytattuk a sakkjátszmát. Közben bejött a felesége. Azokban a napokban ugyanolyan volt az időjárás, mint a darabban, vagyis borús, késő ősz. Odakinn hol kásás hó esett,hol hideg őszi szél fujt; az asszony, amikor belépett, lerázta magáról a vizet, mert egészen csatakos volt a rossz időtől. Asztangov feleségére nézett és igy szólt hozzánk: ,Beszélgessetek csak nélkülem, nekem dolgom van, megyek'. A következő próbán egészen más Kerenszkijt lát tunic. Akkor, mi tagadás, kevésbé tetszett nekem, semmi sem volt benne Hlesztakovból, már nem volt olyan nevetséges figura. Komor Kerenszkijt alakított: csapzott volt, olyan érzést keltett, hogy fázik ebben a palotában; amikor pedig megérkezett a nőküldöttség és virágokat hozott neki, ugy vette át, mintha a virágok nedvesek lennének. De az előadáson megértettem, hogy ez a második Kerenszkij sokkal mélyebb, érdekesebb, tehetségesebb alakítás, mert közelebb áll az életigazsághoz, mint a szinházi maszkhoz. Hogyan történhetett ez? Talán Hlesztakovval kapcsolatos meggondolatlan megjegyzésem vagy talán az ázottan,csapzottan megérkező feleségére vetett pillantás segített Asztangovnak, hogy maga elé képzelje Kerenszkijt, amint autón utazgat ide-oda, amint a hideg, fűtetlen Téli Palotában üldögél, hogy elképzelje annak az embernek a fizikai közérzetét, aki talán már maga is érzi bukását? Ez igy sokkal mélyebb és érdekesebb volt. Bgy dolog világos:a racionális megoldáshoz valamilyen éles fizikai érzés járult ós az alak elmélyült. Szerintem a fizikai cselekvések módszerét állandóan ki kell egészíteni a fizikai közérzettel, emellett feltét- 54 -
