Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)
A fizikai közérzet problémája
lenül gondoskodni kell róla, hogy a szinész fizikai közérzete ne csak a szerző által megjelölt irányba terjedjen ki, hanem abba az irányba is, amelyet a szinész fantáziája Jelöl meg. A szereplő közérzetét gazdagabbá kell tenni, ki kell egészíteni? van ugy,hogy társalgási darabot próbálunk, mi viszont csak fizikai cselekvéseket viszünk bele. Próbáljunk meg érzésekről beszélni a színészekkel és rögtön ezt a választ kapjuk: ,Az érzésről ne beszéljen nekem, az jön magától is!» Pedig nem jön, nemcsak az érzés nem Jön, hanem még a fizikai közérzet morzsája sem". Itt valaki megkérdezte Vuroszt, nem keveri-e össze a próbáló szinész fizikai közérzetének problémáját az alakhoz szükséges közérzettel. Vurosz igy válaszolt: "Lehetséges, hogy itt-ott tévedek, mert engem mindenekelőtt az a kérdés foglalkoztat, hogyan jut el az érzés a színészhez. Vajon minden esetben a megfelelő cselekvések eredményeként jut el s ugy, hogy nem is kell törődni vele? Erre a kérdésre szeretnék választ találni. Nézzünk egy kardpárbaj-jelenetet, amilyennel oly gyakran találkozhatunk spanyol színmüvekben. A rendező igy szól a színészhez: ,Igyekezzék megszúrni ellenfelét, és ha ez sikerül, megjön a szükséges érzés is.* Az érzés megjön, de milyen érzés? A hazárdjáték érzése. De vajon ilyen érzésnek kell-e támadnia, amikor életre-halálra szóló küzdelem dul? A közönség érzéktelenül szemléli az ilyen küzdelmet. Emlékszem Tybald és Hercutló párbajára a Qomeo és Júliában a Forradalmi Szinház előadásán. Volt ebben egy érdekes rendezői /vagy talán színészi/ lelemény: Mereutió még az imént kardot fogott kezében és ez a kard a bosszúállás eszköze volt. Amikor azonban ellenfelétől halálos sebet kap, Mercutio már inkább mankónak használja fegyverét, amelyre rátámaszkodik, a kard meghajlik, meggörbül testének súlya alatt és ez faltárja Mereutió fizikai közérzetének alapját.Aztán társainak karján felbotor- 55 -