Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

A fizikai közérzet problémája

milyen részletet a jelmezen, mert egy bizonyos fizikai közérzet megszerzésének külsőleges fogása volt nála, hogy ilyen felhevülve futhasson ki a színpadra. Egy másik példa, Kornyejcsuk Igazság cimü darabját próbáltuk. Színházunkban ekkor jelent meg először színpadon Lenin alakja, ezért valamennyien ott tolongtunk a színfalak mögött, sőt a színpadra vezető ajtónál is. A darab egyik szereplője az Auróra matróza volt /Hanov/,aki futva jött és nagyon fontos hirt hozott a Szmolnijba a vezérkarnak, Leninnek, őrömteli hir volt ez, győzelmi hir, A próbákon Hanov roppantul igyekezett, futott - de valahogy semmiképpen nem akart sikerülni a jelenet, A főpróbán azonban, amikor a szinpadi bejárat felé futott, vagy tizen álltunk az ajtónál és Hanov sehogysem tudott átfurakodni közöttünk. Szitkozódva lökdösni kezdett bennünket és végül, miután erőszakkal átverekedte magát rajtunk, valósággal berobbant a színpadra. Tapsvihar. Valóban jó, izgalmas momentum volt. Később Hanov már maga kérte:az ügyelő feltótlenül állítson embereket az ajtó elé, hogy ő keresztülverekedhesse magát rajtuk, mert csak akkor sikerül igazán jól a belépése. Ez látszólag jelentéktelen példa a külső fizikai közérzetre. Idézek egy más természetű példát. Ugyanebben a darabban Asztangov alakította Kerenszkijt. Ami a jubileumi dátumokra időzített előadásoknál gyakran megesik,az előadást rohammunkával kellett előkészíteni és Így minden képre nagyon kevés időnk maradt. Mi Viktor Rozovval, a jelenlegi hires drámaíróval még főiskolai hallgatók voltunk, s mint ilyenek, a két újságírót játszottuk, Eljártunk a próbákra. Eleinte olvastuk a jelenetet, de - mint már mondtam - kevés volt az idő, ezért kénytelenek voltunk beérni a beállítások technikai szétbontásával. Amikor három-négy nap múlva elmentünk a következő próbára, Asztangov Kerenszkij szerepének ragyogó alakításával ejtett - 53 -