Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

A szerző arculata

Lvov-Anohin még néhány hasonló példát mondott el a Három nővér Nyemirovics-Dancsenko féle rendezéséből, hogy ezzel is alátámassza tótelét e rendezés zenei jellegéről. Néhányan ennek ellenére is kétségbevonták, hogy ez jelentené a hivatkozott rendezésben a szerző arculatának megközelítését. Lvov-Anohin erre igy válaszolt: "Nos, Önök hogyan beszélnének ^éldául az előadás felépítésének zenei elvéről? Ez talán nem konkrét momentum, nem olyan vonás, amely kibontakoztatja Csehov, a szerző arculatát? De hiszen mindenben megnyilvánul, minden rendezési részletben, legyenek azok a legfinomabban kidolgozott zajok /emlékezzenek például a darvak szomorú krugatására vagy a Tuzenbah életét kioltó lövés hangjára, amely oly gyászosan száll az őszi levegőben stb./vagy a rendező által oly szűkmarkúan alkalmazott forgószínpad. Minderről beszélhetnék száraz, regisztráló hangnemben is, de azt akarom, hogy aki nem látta az előadást, az legalább szemléletes visszatükröződését lássa meg. Amikor Tuzenbah az utolsó felvonásban elindul a párbajra, a forgószinpad elfordul s mi, mintegy követve annak forgását, látjuk, hogyan halad el a fasorban a csodálatoséul szép nyírfák mellett »amelyekről még az imént azt mondta, hogy bucsut vettek tőle: ,Milyen gyönyörű fák és igazán szépnek kell lennie körülöttük az életnek!' Élet! 6 pedig a halálba megy. Ezt nem lehet jegyzőkönyvszerüen érzékeltetni. S amikor fordul a színpad, szinte halljuk, hogyan susog a szél a nyírfák ágai között,hogyan zizegnek a hulló levelek és ugy érezzük, hogy a fehér fák, az őszi kert szomorú neszei elkísérik a távozó Tuzenbahot. A természet szinte összecseng azzal, ami az ember lelkében történik. Tuzenbah távozása szomorúan ünnepélyes jelleget ölt. Hasonlítsák össze ezt a távozást Szincov távozásával és mindjárt világossá válik Önök előtt a különbség. ... Tuzenbah végighalad a fasoron és eltűnik. Irina gondolataiba merülve áll. Majjd mintha valami belső indítéknak engedelmeskednék, átmegy a fasoron és a kert mélyében - 45 -