Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

A szerző arculata

felzaklatására vagy bizonyos képek, alakok életre keltésére. Még azt is hozzátehetném: nem tudják visszaadni az illető szerző müvét átható vonzóerőt. Ebben az értelemben talán rendezőink jobb professzorok lennének, mert ők érzik az alakok szinpadiságát. Bármint legyen is, ez nagyon fontos: lapozzunk fel egy könyvet, kezdj ük el olvasni..'. Nem tudjuk, ki irta.... De egyezerre csak, amikor eljutottunk egy bizonyos részig,észbe kapunk; ,uram isten, ez Lev Tolsztoj!» vagy: ,De hiszen ez Gogol!* vagy: ,Ez Osztrovszkij!» Egyik legfontosabb feladatunk tanulmányozni a szerzőket, 8 nemcsak a drámaírókat, hanem az olyan regényirókat is, akik hozzájárultak az orosz szinház kialakulásához. Az alak megteremtésével kapcsolatban Önök felteszik a kérdést: kezdjük mindjárt az alakkal, vagy várjuk meg, amig bizonyos feladatok következetes végrehajtása nyomán kialakul? Itt mindenekelőtt nem kerülhetik el a szerző tanulmányozását, ha nem akarják, hogy súlyos hibát kövessenek el. ... Csak a szerző intuitiv érzékelése és mélyreható elemző tanulmányozása diktálhat helyes feladatokat. Önök állandóan azt hallják tőlem, hogy munkánk legfontosabb része akkor kezdődik, ha a szinész már kijárta a színművészet »középiskoláját*, vagyis ismeri már a »rendszert*, amikor a szinész már tudja, hogyan érheti el a színpadon a megfelelő közérzetet, hogyan érheti el azt a tökéletes egyszerűséget, amely nélkül nem lehet felgerjeszteni a tudat mélyéhez vezető áramot, amely nélkül munkánk egyáltalán elképzelhetetlen. Ha a szinész ilyen értelemben felkészült már, akkor hozzáfoghat az alak megteremtéséhez ugy, hogy kitapogatja a különféle feladatok megoldásának útjait. Ezek a feladatok a külső cselekvés vonalában és belső impulzusok szerint fejlődnek. Tehát a belső színészi feladatok meghatározását a szerző, a szerzői arculat diktál,1a. nemcsak az adott szövegrész. hanem a szerző arculata." A megbeszélésbe ekkor ismét bekapcsolódott Alekszej Popov

i - 39 -