Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

A szerző arculata

Ueglnt másutt, »Nagyon szeretném azt sugallni Önöknek, hogy kezeljék szabadon a szerző szövegét. Ismétlem, ez olykor nagyon nehéz. Schiller-darabhoz például mindmáig nem tudok hozzányúlni. Nem tudom, hogyan értelmezzem szabadon. A szinház évtizedeken át sablonokat készitett Schillerhez, Schiller oly kifejezetten teátrálissá vált,azzal a teátrális jelleggel telítődött meg, amely ellen fennállása óta küzd a Művész Szinház! Meghaladta erőmet, hogy felvegyem a küzdelmet ez ellen a teátrális pátosz ellen, a deklamálás ellen, a hogy megszabadítsam mindettől Schiller szövegét. Egyszer megpróbálkoztam vele, foglalkozni kezdtem az Ármány és Szerelemmel, de - talán szerencsére - megbetegedtem és abba kellett hagynom a munkát. Máig sem tértem vissza hozzá. Most arra térek rá, ami lényegében müvészetünk alapja és ezt igy fogalmazom megs tegyük fel, Osztrovszkij darabjait nem ugy kell rendezni, ahogyan Osztrovszkij korában rendezték, hanem aszerint,hogy milyen volt az élet Osztrovszkij korában, és itt mai. korszerű, saját nézetet kell alkotnunk arról az életről

. így alakul ki a szükséges stilus. Ha tehát megállapítjuk, hogy az előadás stílusának a szerző stílusából kell kiindulnia, azonnal felmerül egy másik fontos kérdés is: hogyan lehet hozzáfórkőzni a szerző stílusához? Ez a szinésznevelés egyik igen fontos alapja, nálunk azonban mindeddig nagyon ingadozó volt ós színházunkban még most sem szilárdult meg.Amilyen erős ós szilárd nálunk az egyszerűségre való nevelés,a színészi közérzet nevelése,az »önmagunkból való .kiindulás*elvónek fejlesztése, olyan ingadozó ós mondhatnám gyökértelen az irodalmiszínházi intuíció kérdése, az a kérdés, hogy miként fejtsük meg a szerzőt. Gyakran térünk vissza ehhez a szóhoz: .intuíció*. Sztanyiszlavszkij többször is mondta nekem: ,Meg ne merjen addig halni,amíg köhyvet nem ir erről*, mert ez volt a rendezésbe való beavatkozásom mindenkori témája. Emellett a - 37 -