Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

A szerző arculata

Osztrovszkij-előadásairól veszi s megállapítja:,Ebben mintha lenne stilus. De ismétlem: a szinház stílusa ás nem Osztrovszkijó. Ez különösen a nőalakokban nyilvánul meg*. És tovább ,Most megint visszatérek AZ ész bajjal jár előadásához és válaszolok a szerző stílusáról íeltett kérdésükre: van először is a szinház stílusa, amely annakidején kialakította a szerző esztétikáját és van stilus, amely az előadás, a mi előadásunk során alakul ki. A mi Gribojedov-értelmezésünk már mentes lesz a hagyományoktól, amelyek olyan teherként zudultak a rendezés történetére és azzal töltődik meg, ami ideológiai és színházi szempontból most jellemzi 'életünket. Vagyis átültetjük a darabba mai színházi kultúránkat és jelenkori ideológiánkat. Ám ez nem azt jelenti, hogy anakronisztikusan értelmezzük a szöveget

.Fem, pontosan ugy értelmezzük,ahogyan a szerző arculatának tanulmányozása diktálja.» Még tovább. ,A szinház egyik legfontosabb feladata a szerző stílusának megfejtése. Azt hiszem, afelé haladok, amiről kezdetben beszéltünk, vagyis hogy a stilus a munka folyamán vagy talán csak a munka végén alakul ki, s hogy nem szabad ezt a stílust előre elkészített terv alapján keresni. Önök felvetik a kérdést: szükséges-e a következeteség az alak megteremtésénél, vagy a szinész az alakból indul-e ki? Itt is ugyanaz a válaszom: talán éppen a stilus az, amit gyakran az előadás művészi képének neveznek. A munka kezdetén még nem hatott át az előadás képe, még nincs kész tervem, amelynek alapján irányithatom a színészeket. Nem, nincs ilyen tervem... Még nem tudom, mit hoznak magukkal a színészek, még nem tudom meghatározni, milyen uton haladunk. A szerző elemzése határozott feladatokat diktál nekem, de kezdetben egyáltalán nem tudom még,milyen formát ölt az előadás, mi lesz a stílusa.* - 36 -