Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

A szerző arculata

előre tudni lehet, hogy itt nevetés fog felharsanni, ott ilyen lesz a pátosz, amott ilyen a nőalakok kicsengése stb, stb. Ez a gribojedovi teátrálitás, a gribojedovi teátrálitás megőrzése. De vajon ez-e a szerzői stilus, vagy sem? Ez nagyon fontos kérdés és nem tévedek, ha azt mondom, hogy én vetem fel elsőnek. Hogy válaszolhassunk erre a kérdésre, most vizsgáljuk meg, mit jelent a szöveg szabad értelmezése, vagyis milyen elvet követ munkája során a Művész Szinház. Fogom a darabot és azt mondom: Itt van a mü szövege, semmi másról nem akarok tudni, nem akarom ismerni a darab történetét - sem irodalmi, sem színpadi történetét. Csak a szerzőt ismerem, aki ezt a darabot irta. Hem akarom tudni, hogy mit mond az irodalom erről a szerzőről, számomra nem fontosak a darabbal kapcsolatos korábbi színházi munkák. /Később majd munkám korrigálása céljából feltétlenül igyekszem ezeket közelebbről is megismerni,/ Számomra elsősorban a hiteles szöveg fontos. A szerző, mint egy adott színházi esztétika kortársa, természetesen a maga korabeli szinház hatalmában volt, jelen esetben a több Mint száz évvel ezelőtti,meghatározott színpadi követelményekkel, feladatokkal, hatásokkal, egy bizonyos környezettel, pátosszal, meghatározott színészi vonzerővel felruházott szinház hatalmában. Én mindezt elvetem. Az orosz szinház túlhaladva ezt a száz éves kultúrát, megváltozott: más a szinpadiasság, más a közönség érzelmi reagálása és a közönség befolyásolásának a színpadról kiinduló művészi feladatai ma már nem olyanok, mint száz évvel ezelőtt. A színháznak szabadnak kell lennie, * yis szabadon kell értelmeznie a drámai müveket ugy, hogy ozt az értelmezést ne terheljék a színművészet hagyományai, a színháznak szabadon kell bánnia anyagával: a színésszel, a szerzővel.' Nyemirovics-Dancsenko itt arról beszél, hogy megváltozott a nézőtér reagálása. A továbbiakban számos példával illusztrálja gondolatát, ezeket a példákat a Kis Szinház - 35 -