Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

Az átalakulás művészetéről

A színésznek ós az alaknak az az ötvözete, amelyet a színé8Z teremt meg a színpadon, a dialektikus egység, a kölcsönös egymásbahatolá

s példája. Ha ezt nem érti meg a színész, nem alakulhat át »gonosztevővé', nem tárhatja fel ,az emberi lélek életét'olyan esetekben, amikor a szindarabbeli figura mógcsak nem is hasonlít lelkes emberi lényhez, üres és lelkileg értéktelen. Az ilyen esetekben szükséges átalakulásnál csakis a szinészi, emberi Én magasfoku eszmeisége és szárnyalása képes kiemelni, feltárni az alak lelki jelentéktelenségét. Következésképpen az emberi lélek életének feltárására vonatkozó előirás minden szerepre kiterjed,nem pedig csak a ,pozitív» hősökre, mint egyesek gondolják. Egyébként vegytiszta, tényleges formában aligha fordulhat elő az ,alakitás' folyamata is. Az ,alakitás'»vagyis az alak demonstrálása, külsődleges bemutatása rendszerint nem annak az eredménye, hogy a szinész elvileg ragaszkodik egy bizonyos színpadi iskolához, hanem inkább a színésznek az a vágya, hogy csillogtassa külsődleges mesterségbeli tudását

. Az ,alakitás' gyakran nagy és azonnali sikert arat a közönség körében. Ha a szinész eléggé iskolázott az átélés alapján történő átalakulásban, különféle külső okok hatására is a szokottnál mélyebben hatolhat be az alakba, magasfoku színészi ihletre tehet szert, a jó értelemben rögtönözhet. Ez különösen a külső élet nagy és feszült pillanataiban /háborús események, külföldi vendégszereplés stb./ fordulhat elő. NyernirovicsDane8enko mondotta: ,Engem nem az érdekel, hogyan fogadják az előadást, hanem,hogy mivel távozik a néző a színházbó

l, átmegy-e az életbe az előadás, sokáig ott él-e majd a nézők agyában és szivében'. Nyerniro

viesDanesenko szerint ez volt a Művész Szinház csodálatos művészetének kiindulópontja. Előfordul a mi munkánkban is,hogy az előadás nem ér véget a függöny legör18 -