Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

Az átalakulás művészetéről

dültével, hanem még az után is sokáig foglalkoztatja a nézőt. A Csehov- és Gorkij-darabok előadásai a Művész Színházban hosszú éveken át valósággal felkavarták az értelmiségi közönséget. Tanítónők ós orvosok kuporgatták a pénzt, hogy Szibériából három-négy napra Moszkvába utazhassanak és megnézhessék a Ványa bácsit vagy a Cseresnyéskertet és azután még sokáig ezeknek az előadásoknak az atmoszférájában éltek. Előfordult, hogy az ilyen nézők az előadás után foglalkozást változtattak, megváltoztatták életmódjukat»elváltak feleségüktől, ha az például a Három nővér Natasájára hasonlított stb., stb. Itt természetesen sok más »járulékos* körülmény is közrejátszott: a szerző drámairól ereje, már mint az olyan szerzőé, aki ugy ir, hogy alákjai nem hagyják aludni a nézőt, 8 aki választ ad az ,átkos* izgató kérdésekre. Emlékszem, hogy bátyám, aki műszaki rajzoló volt a vasútnál és még sohasem járt Moszkvában, addig kuporgatta a oénzt, amig el nem jutott a fővárosba, hogy megnézze a Csere lyéskertet. Ez az előadás annyira felkavarta, hogy egész éjszaka nem aludt és reggelig a mai Gorkij utcán sétált. Csak reggel két órakor tért haza teázni, s mindössze ennyit mondott: ,Szaratovban többet nem nézhetek meg Csehov-darabot*. Hát bennünk talán a színházban átélt bizonyos percek nem élő sebként maradnak meg? Ezzel kell összekapcsolnunk azt a kérdést, hogy meghal-e a rendező az előadásban. Ez a kifejezés csak a színésszel végzett munka pedagógiai fogásaira vonatkozik, Nyemirovics-Dancsenko mint szervező ós rendező ugyanis soha nem halt meg szinpadi alkotásaiban. Hogyan is pusztulhatott volna el az előadás elgondolása, művészi képe? Amikor Nyemirovics-Dancsenko arról beszélt, hogy a rendező meghal a színészben, ezen azt értette, hogy közös munkájuk eredményeként uj lény, vagyis a szinész húsából ós véréből alkotott szinpadi alak születik. Ebben a színpadon született lényben - 19 -