S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

Ezek a tényezők a művészi színvonal emelkedésének /•agy helyesebben:az uj minőség megjelenésének/ serkentői. De nem érthetjük meg működésüket, ha szem elöl tévesztjük, hogy mindegyikükkel szemben ott áll egy ellentétes, "gátló" tényező. Hangsúlyoztuk, hogy a művész - aki nem illusztrátor, hanem felfedező - mindennap uj megfigyeléseket tesz, és a nép életéről szerzett uj ismeretei uj érzéseket és gondolatokat ébresztenek lelkében, amelyek kifejezést keresnek. De ez a formába Öntés az ábrázolás történelmileg kialakult formáiban, olyan műfaji- és stilus-formákban történik, amelyek sokkal lassabban változnak és alakulnak át, mint a művészek egyéni érzékletei. Ezek a formák természetesen nem a művész tudatával fatálisan és megváltoztathatatlanul veleszületett formák, hanem a művész társadalmi neveltetésének termékei; annak a történelmi váltófutásnak eredményei, amelyet a művész a megelőző müvésznemzedék nyomdokába lépve folytat. Szépen irt erről Csajkovszkij: "... Minden művészi alkotás, bármennyire felülmúlja is annak a korszaknak és annak a társadalomnak művészi színvonalát, amelyben a müvet megalkotó ember élt, elkerülhetetlenül magán hordja korának bélyegét. Bármennyire mély és erős is a művész alkotói tehetsége, alkotó módszerében nem lehet mentes a frmának azoktól a jellegzetes, merőben külsődleges sajátosságaitól, amelyek azután később, miután másodrendű tehetségek visszaélnek velük, sablonná változnak, és amelyeknek végül már csak archeológiai jelentőségük van. Ezért nem csoda, hogy még azok is elavulnak, akik az emberi géniusz alkotásainak művészi szférájában a legnagyobbak voltak; Raffael, Shakespeare, Mozart müveiben, koncepciójuk minden mélysége ellenére, olyan vonások,olyan külső sajátosságok vannak, amellyel;koruk termékei lévén, nem felelnek meg a legújabb Ízlés követelményeinek"

2 P. I.Csajkovszkij

. Zenekritikai cikkek. Moszkva, "Muz^ giz", 1^4-125.old. /oroszul/ - 64 -r