S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

A művészet által kialakitott hagyományos formák kettős hatást gyakorolnak a művészi haladásra. Keletkezésük után hosszabb vagy rövidebb ideig megfelelnek a művészek uj útkereséseinek, a művészek alkotó céljait szolgálják.De később, amilyen mértékben az esztétikai tartalom kibővül és elmélyül, ugyanezek a formák a művészi alkotás akadályaivá válnak, ha a művész - a szó legjobb értelmében korszerű akar lenni; ilyen esetben a művész vagy átalakítja ezeket a formákat, vagy pedig az utóbbiak alapján uj formákat teremt. Az uj tartalom és a régi, hagyományos forma közti ellentmondást minden művész érzi /néha igen gyötrelmesen/; éppen ennek az ellentmondásnak szakadatlan gyakorlati leküzdése az, amit alkotásna

k nevezünk. A második gátló tényező, hogy a művészet Tormai tökéletesítésének lehetőségei a művészi "nyelv" anyagábankorlátozottak. A művész,amikor megmunkálja azt a természeti anyagot, amelyben az alakot megjeleníti, formát ad ennek az anyagnak, alárendeli a maga akaratának, s arra törekszik, hogy a kivitelezés a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen az elgondolásnak.Db ennek a megfelelésnek mértéke nemcsak a művész akaratától és mesterségbeli tudásának színvonalától függ, hanem attól az "ellenállástól" is, amelyet a művészet kifejező eszközei az uj feladatok megoldásával szemben tanúsítanak. Nem ok nélkül törekszenek a mai művészet nagy mesterei sokszor arra, hogy gyökeresen uj művészi kifejezőeszközöket használjanak fel, vagy pedig kölosönvegyék a hatásos művészeti ágak formanyelvét. így például igen érdekes elgondolkozni azon, mit hoz magával a mai filmművészet kánonikus formáinak fejlődései ujtipusu vetítővásznak, uj vetítési eljárások stb. stb-r megjelenését. Ez vajon csak teohnikai haladás? Csupán a technikával itt semmit sem tudunk megmagyarázni. Helyesebb lenne az a feltevés, hogy a film kifejezőeszközeinek régi formái valamilyen /még fel nem derített/ - 65 -