S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

ábrázolt teremtő érzékelésének lehetőségei. Az a művész, aki túlmegy ezen a határon, az ellenkező végletbe, a naturalista élethűséggel ellentétes veszélybe kerül: hieroglifa-szerü képeket, elvont szimbólumokat teremt, amelyeknek nincs általános érvényük, s amelyek még kiegészítő magyarázatokra szorulnak. Néha - amint ez Picassonál jelentkezik művészete legújabb korszakában - az ilyen művészek müvei, ha részleteikben kifejezőek és erősek is, elvesztenek egy olyan jegyet, amely igen fontos a művészet esztétikai értéke szempontjából: elvesztik közérthetőségüket. Paradoxonnak hat, de a forma expresszivitásának egyoldalú tulhajtása azonos a formai naturalizmussal, mert ez az elv,ha következetesen érvényesitik, akárcsak a naturalizmus, megfoszt bennünket attól az esztétikai gyönyörtől, hogy gondolatainkkal és emócióinkkal alkotóan közreműködünk az alak gazdagításában. A nieroglifa-szerü ábrázolás láttán képzeletünk nem lép működésbe;az ilyen ábrázolás az emberből értetlenséget és bosszúságot vált ki, ami megöli az esztétikai élményt. Egész másként áll a dolog a szépség törvényei szerint megalkotott 1 kép esetében: tartalmának élet-igazsága, az igazság kifejezésének sallangmentes, lakonikus formája felébreszti bennünk a művészt,az alkotási folyamat részesét, aki képzeletében tovább épiti a mester által megalkotott alapot} ez a továbbépítés, az objektiv képnek az ember szubjektiv képzeteivel való kiegészítése, esztétikai élvezetet nyújt az embernek. 4. Ha a formai megoldást a művészi tartalom esztétikai minősége szempontjából lényeges jegynek fogjuk fel, azt is le kell szögeznünk, hogy a művészet mindig alkotás, vagyis u

pnak a létrehozása, tehát az újszerűség, a művészi általánosítás sajátossága

. Erről a sajátosságról rószleteseb- 55 -