S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)
V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről
A képzel etszerűségnek belsőleg igazoltnak kell lennie. De vajon a képzeletszerűség /és nemcsak a képzeletszerűség, hanem a müvésziesség minden más összetevője/ létjogosultságának elvei meghatározhatók-e egyedül a tartalommal, anélkül, hogy figyelembe vennők a művészeti alkotást érzékelő ember teremtő képzeletét? Természetes, hogy nem! Hiszen a képzel etszerűségnek is éppen az a hivatása, hogy elősegitse a jiézŐk és más müélvezők asszociációinak tevékeny bekapcsolódását az alkotás képrendszerébe, mégpedig oly szervesen és közvetlenül, hogy a képzeletszerüséget, mint olyant ne is ismerjék fel, hanem a művészi egész természetes alkotórészeként érzékeljék. Klasszikus példa az ilyenfajta képzel etszerűségre a templom tetején lejátszódó jelenet a Páncélvonat Művész Színházi előadásában, ahol az atmoszférát az alakítja ki, hogy a nézők asszociációi megfelelnek a rendező elgondplásainak. Igen érdekesnek találjuk Peter Brook angol rendezőnek azt a kísérletét, hogy a Hamletben as előadás letisztultságát, sallangmentességét a felesleges részletek eltávolításával érje el; az utóbbiak közül csak azokat használja fel, amelyeknek kifejezőereje és a nézőkre gyakorolt emocionális hatása a legnagyobb. Peter Brook nagyon helyesen ugy véli, hogy Shakespeare Hamletjének nézőjét a díszletek és a kiállítás mozzanata érdekli legkevésbé, s ezért a szinpadteret állandó állvány előtt elhylezett kisebb, szembeötlő tárgyak /horgony, hajókötél, ágyú, kandeláber/ váltogatásával változtatja. És kiderül, hogy ezek a tárgyak éppen elégségesek ahhoz, hogy a néző segítségükkel az egészet - Helsingör kikötőjét, kapuját, termét - "lássa". A forma szférájában a felesleges, a művészileg nem kifejező elemek kiküszöbölésének megvan a határa, amelyen tul már megbomlik az ábrázolás, az ábrázolás konkrétsága. Szubjektiv tényezők is szerepelnek azok között a tényezők között, amelyek ezt a határt megszabják. Nevezetesen: az-s - 54 T
