S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

Sztanyiszlavszkij azonban sohasem volt "mindenevő". Mint meggyőződéses realista, szilárdan hitte, hogy a művész csak a realizmus elvei alapján alkothat művészileg értékes, kifejező formájú müveket. Többek közt elvetette azt a sekélyes elképzelést, hogy a groteszk csak külsődleges tulhajtás legyen, belső "igazolás" nélkül. Sztanyiszlavszkij hangsúlyozta, hogy a groteszknek is realisztikusnak kell lennie. "A groteszknek - mondotta - nem szabad érthetetlennek, kérdőjelesnek lennie. A groteszknek az arcátlanságig határozottnak és világosnak kell lennie. Baj van, ha az önök groteszk alakítása esetén a néző megkérdi: "Legyen szíves, mondja meg, mit jelent ez a két ferde szemöldök és a fekete háromszög Puskin Fösvény Lovagjának vagy Salierijének arcán?" Baj van, ha ekkor önöknek magyarázkodniuk kell: "Tetszik tudni, a művész ezzel szúrós szemet akart ábrázolni. Mivel pedig a szimmetria megnyugtató, ezért mozdította el a vonalakat..." és igy tovább. Ez a halála minden groteszknek. Meghal, s a helyét egyszerű rejtvény foglalja el, éppen olyan ostoba és naiv rejtvény, amilyent^a képeslapok adnak fel olvasóiknak. Mit érdekel engem, hány szemöldöke és orra van a színésznek?! Hadd legyen neki akár négy szemöldöke, két orra, egy tucatnyi szeme. De csak akkor, ha van létjogosultságuk, ha a színész oly belső tartalmat hordoz, hogy nem elég neki két szemöldök, egy orr, két szem a belül kiérlelt határtalan lelki tartalom kifejezáséhez. Ha azonban a négy szemöldökre nincs feltétlen szükség, ha nincs belső létjogosultságuk, akkor a groteszk egyáltalán nem nagyítja meg, hanem csak kisebbé teszi azt a pici kis lényegét, amire illik az, hogy "sok hűhót semmiért". Felfújni azt, ami nincs, felfújni a semmit - az ilyen foglalatoskodás a szappanbuborékok eregetésére emlékeztet engem"

2^. 23/ K.Sz. Sztanyiszlavszkij

. Cikkek, Beszédek, Levelek. "Iszkussztvo", 1953. 256.old. /oroszul/. - 53 -