S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

Ha elvonatkoztatunk a képzeletszerüségnek az egyes művészeti ágakon belüli konkrét sokféleségétől, valamint a képzeletszerűség műfaji sajátosságaitól, az általános "képzeletszerüség" alábbi alkotói módszereit nevezhetjük meg: a/ az egészet a résszel, a legjellegzetesebb, a legkifejezőbb résszel helyettesitik; b/ az ábrázolásban szimbólumot alkalmaznak, amely érthető számunkra, s amely megfelelő asszociációkat idéz fel bennünk; c/ a művészi kifejezés egyes összetevőit felnagyítják, hogy az alak alapvető "magvát" a legintenzívebben kidomborítsák. Éppúgy, mint a többi formai tényezőre, a képzeletszerűségre is a művészi meggyőző erő alapvető törvénye érvényes: a módszert az élet igazságát kifejező tartalomnak kell igazolnia. A képzeletszerüségnek a meggyőző,természetes ábárzolat létrejöttét kell segítenie. A képzel

etszerűségnek mint módszernek művészi indokoltsága, igazoltsága fontos törvénye a művészetnek általában és a színházművészetnek különösen. Azért állapitjük ezt meg, mert szeretnénk felhívni a figyelmet Sztanyiszlavszkijnak a groteszkkel kapcsolatos rendkívül fontos észrevételeire, amelyeket Vahtangowal folytatott beszélgetésében tett. Annál is inkább szűkség van erre, mert egyes színházi szakemberek felületessége folytán a színpadnak erről a nagy teoretikusáról az a valóságtól igen távol álló felfogás alakult ki, hogy ő a mai szinházi naturalizmus ősatyja. Nem, Sztanyiszlavszklj kísérletezéseinek szellemétől semmi sem áll távolabb, mint a naturalizmus, az olyan művészet, amely - Sztanyiszlavszklj szavaival élve - nem tud örömet nyújtani az embernek. Sztanyiszlavszklj szeretettel támogatta tanítványait bátor, teremtő kísérletezésükben, örült minden felfedezésüknek, még ha ez a felfedezés nem illett is bele a saját rendszerébe. Például támogatta Vahtangov szinpadi kísérleteit, a végletekig kifejező /Gégészén a groteszkig menő/ kiélezett formára való törekvését. - 52 T