S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

ott temette fajdalmat Nicaragua. 21/ s minden martiriumát az erdőn. ' "A pontot festő kicsi ember" művészete nem talál és nem is találhat követőket korunk haladó művészei között, akik tudatában vannak annak, milyen nagy a felelősségük a népek jövőjéért. És még kevésbé van helye az ilyen művészetnek a szovjet valóságban, amely a nagy társadalmi általánosítások és a fenkölt társadalmi pátosz miivészetét hivta életre. A szovjet esztétika fontos szerepet játszott a művészet tartalmasságáért vivőtt harcban, a müvésziesség problémájával foglalkozó cikkekben és monográfiákban azonban a művészi forma esztétikai jelentőségének bizonyos lebecsülése volt tapasztalható. A forma jelentőségét sok tanulmány a forma esztétikai funkciójának figyelembevétele nélkül határozta meg, s a forma maga objektive ugy tűnt fel, mint a tartalomhoz viszonyitva valamilyen külső dolog lenne. Szó volt ugyan időnként arról, hogy a forma visszahat a művészi tartalomra, de e visszahatás formális elismerésénél rendszerint nem jutottak tovább. Ennek az elméleti álláspontnak, amely a müvésziesség kritériumának igen lényeges mozzanatait mellőzte, szükségképpen éreztetnie kellett hatását a művészi gyakorlatban is, a művészet kifejező eszközeinek elszegényitése révén. Ha elismerjük a tartalom jelentőségét a művészi alkotás esztétikai minősége szempontjából, ez helyes, de korántsem elégséges kritériuma az esztétikai minőség megítélésének. Ki kell még egészíteni a formai megoldá

s kritériumával, amelyet a művészi általánosítás lényeges jegyeként fogunk fel. E kritérium nélkül nem érthetjük meg

? hogy a művészet miért legmagasabbrendű típusa a szépség törvényei szerint való alkotásnak. Pablo Neruda. Szőlők és a szél. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1954. 202-203.old. - 46 -