S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

iskola hanyatlásának időszakában azonnal érezhetővé válik. Kifejeződik azokban a kísérletekben, amelyek a művészetet nem-esztétikai jellegű tartalom kifejezésére közérthető és vonzó formaként akarják felhasználni, mondjuk például a művészi ábrázolatok segitségével történő oktatásra, vagy az elavult és ésszerűtlenné vált társadalmi rend és intézmények idealizálására. Ez a fajta durva utilitarizaus a művészek tudatában gyakran reakciót támaszt: a "tiszta" szépségre, l'art pour l'art-ra kezdenek törekedni, menekülni akarnak attól a valóságtól, amelyet nekik'kellene "poetizálniuk", minden prózaisága ellenére. Plehanov mutatott rá a l'art pour l'art koncepció keletkezéséről szóló ragyogó elemzésében arra a tényre,hogy a XIX.század eleji haladó orosz és francia művészek tudatában ilyen reakció lépett fel. Idézzük ismert,

v véleményünk szerint teljesen helytálló megállapítását: "A művészekben és a művészi alkotás iránt élénken érdeklődő emberekben a l'art pour IVart iránti vonzódás a társadalmi környezetükkel való reménytelen meehasonlásuk talaján keletkezik"

1^

. A "művészet a művészetért" formula racionális értelme, ahogyan azt a haladó művészek értelmezik, az lenne, hogy kireke33zék a művészetből a nem-esztétikai tartalmat, vagyis végeredményben megakadályozzák a művészet alárendelését a konzervatív, reakciós erők érdekeine*

1

8/. G.V. Plehanov. Művészet és irodalom. 1948. 226.old./oroszul/ 18

/' Érdekes, hogy Kant haladó beállítottságú kortásai éppen Így értelmezték a XVIII.század végén és a XIX.sz. elején Kantot, a "tiszta művészet" elméletének egyik szülőatyját, akit joggal neveznek az u.ikori művészetben jelentkező formalizmus elméleti kezdeményezőjének. Aszmusz professzor,a neves szovjet filozófiatörténész, ezzel kapcsolatban igen érdekes megfigyelésről számol be. Kant esztétikájában nyilt formalizmuson kivül rámutat olyan tendenciákra is, hogy a művészetet eszmék - 40 -