S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

A művész, amikor az életet általánosítja és emlékezetes művészi képeket alkot, nem passziv személyiségként cselekszik, hanem meghatározott rokonszenvekhői és ellenszenvekből áthatott emberként, akinek megvan a maga nézete az élet értelméről és céljáról. A művész az alkotás folyamatában az élet egyes oldalaira irányítja figyelmét, más oldalaitól pedig,elvonatkoztat és az élet igazságának képekben való feltárása utján értékeli az életet, kifejezi saját szépség-eszményét, az élet legnagyobb tökélyéről alkotott felfogását, az élet prózájában felfedi a poézist. A művészi képmás nem csupán a megismerés eredménye, hanem annak is, hogy a megismert jelenséget a művész emocionálisan értékeli. E szubjektív mozzanat nélkül nincs művészet. Nézzük meg Szergej Qrlov kitűnő költeményét, amelyben az elesett ismeretlen katona mélységesen poéfcikus-alakja áll elénk: Puszta földbe elhantolták, Közvitéz volt, semmi más, Közkatona volt, cimborák, Mellén nem volt disz, sujtás. í>uszta föld a síremléke Milliónyi éven át, S a tejút szórja melléje Csillogó csillagporát, Rőt lejtőkön felhő szunnyad, Hófergeteg kavarog, Izzó villám ki-kigyullad, Iramodnak viharok. Régesrég megvívta harcát... Barátai befedték Puszta földdel sápadt arcát, Az lett néki síremlék... Vajon ennek a versnek szépségét megmagyarázhatjuk- e azzal a ténnyel, amelyet közöl velünk? Természetesen nemi - 30 -