S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

A háborúban megszokott és mindennapi tényt, a közkatona temetését a művész"az alkotás gyöngyszemévé" magasztositotta, mert nem egyszerűen lerögzítette, hanem vele kapcsolatban egy nagyszerű hazafias humánus eszményt fejezett ki. Eszmény nélkül a művészet az élet hideg másolata, élettelen fotográfia, nem pedig a szépre való szenvedélyes törekvés kifejezője. "...Halott egy műalkotás - irta Belinszkij-, ha csak azért ábrázolja az életet, hogy az élet rajzát adja, minden nagyerejü lelki inditék nélkül, amelynek gyökere a kor uralkodó szellemében van; ha nem a szenvedés feljajdulása vagy az elragadtatás ditirambusa, ha nem kérdés vagy válasz egy kérdésre"^/. Milyen gyakran találkozunk olyan müvekkel, amelyekről nem mondhatjuk ugyan, hogy meghamisítják az élet igazságát, és mégsem minősíthetjük őket igazi művészi alkotásoknak.Hiszen például a Belinszkij cimü film alkotóit nem vádolhatjuk azzal, hogy eltorzították az igazságot. Nem: a film valósághű. Helyesen mutatja be a kort, a nagy kritikus személyiségét és környezetét, a film hőse a saját müveiből válogatott idézetekben beszél stb. De a film mégis művészietlen, mert nem más,mint az élet közönyös, tényszerű leírása; nem érződik benne a művész szenvedélyes törekvése arra,hogy tanitsa az embereket, elmondja nekik a saját, uj meglátását az élet igazi szépségéről. A marxizmus előtti esztétikában két felfogás volt az eszmény forrásáról. E felfogások a művészi gondolkodás két típusának, a retorikai és a realista gondolkodásnak feleltek meg. Az eszmény első felfogásának lényege az, hogy az eszményt, mint a szépség örökérvényű normáját, mint gondolati előképet szembeállítja a valósággal, a realitással. V.G. Belinszkij

. Esztétikai szemelvények. Művelt Nép Könyvkiadó. 1955. 245.old. - 31 -