S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

nyújtja, hogy megoldottuk a művészi általánositás problémáját, a realista művészet tárgyának kiterjesztése, a rútnak a realista művészet körébe való bevonása szétoszlatja ezt az illúziót, mert megmutatja hogy a művészetben a szép nem korlátozódik a valóság szép jelenségeinek visszatükrözésére. Az általánositás individualizáltsága más, nem kevésbé fontos kérdésekre sem ad magyarázatot.Az általánositásnak ez a jegye nem ad választ többek közt arra a kérdésre, miért változik történelmileg az általánositások taj? talma, vagyis az a szféra,amelyet a művész "poetizál"; ennek a jegynek elismerése nem visz bennünket előre annak a kérdésnek megoldásában sem, hogy miért tükrözik a művészek az egyforma tárgyakat egy és ugyanazon korszakban különféleképpen? Hangsúlyoznunk kell, hogy a képszerű visszatükrözés művészi voltán a k n e m csak objektiv, h a n e m s z u b j e k t i v . eszményi al apja i s van 2. A művészetet az élet igazsága teszi széppé. A művészetben elválaszthatatlan egymástól az igazság és a szépség. Ezt maga a "művészi igazság" fogalma is hangsúlyozza. Ennek az elválaszthatatlanságnak oka az, hogy a művészet nemcsak megismerése az életnek, hanem az élet esztétikai értékelésének - amit a művész végez el - kifejezése is. És nem véletlen, hogy csaknem attól kezdve, hogy a teoretikusok felismerték a művészet általánosító természetét, az a nézet alakult ki, hogy a művészet az élet esztétikai értékelésének sajátos formája, vagy /ahogyan az ujabb időkben megfogalmazták/, az esztétikai eszmény területe. Ma már szinte axióma az a tétel, hogy a művészi képben az eszmény, vagyis az esztétikailag legnagyobb tökélyről alkotott elképzelés fejeződik ki. - 29 -