S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

Gondoljunk csak a szovjet filmművészet legkiválóbb alkotásaira, a nagy társadalmi általánosítások filmjeire: A nagy hazafi-ra, A Makszim-trilógiára, A tanitó-ra, A párttagsági könyv-re és sok más szép filmre. Mi jellemzi ezeket a filmeket? Az általuk életre keltett alakok nem szociologizált sémák, hanem művészi felfedezések. E filmek alkotói az életből indultak ki, néha az életnek első pillantásra jelentéktelen apró tényeiből, de a művészi tipizálás csúcsáig jutottak el. A művésznek nem szabad a közkeletű, "kényelmes" sémákkal beérnie. A művészi alak megszületése a művész élettapasztalatának, töprengéseinek,útkereséseinek eredménye, a világ felfedezése, an^a

k felfedezése, ami a világban még lappangva erjed, esetleg még nem vált világossá és szemmel láthatóvá. Az ilymódon általánosított élet, amely a művészeti alkotás formájában visszakerül a néphez, sok "megszokottat" tár a nép elé azzal, hogy megmagyarázza és értékeli a megszokottat.Meg kell állapitanunk, hogy az illusztrálás és ennek visszája, a "rossz egyénités", az alak lényegét csak külsődlegesen megragadó jellegzetesség, korántsem uj dolog a realista művészet történetében. Már Belinszkij is szüntelenül ostorozta a "retorikus" művészetet, amely átvette a klasszicizmustól az elvont bűnök és erények megtestesitésének elvét. A mult századbeli orosz realista irók ugyancsak sokat birálták a jellemzésnek azt a módját, amelynél az alak /a jellem/ esztétikai lényegét eleve adottnak tekintik és a művész feladatát e lényeg külső "jellegzetes" kifejezésére szükitik le. Hadd idézzük itt ezzel kapcsolatban Dosztojevszkijnak egy fontos megjegyzését, amelyet az Egy Író naplója cimü Írásában olvashatunk. Dosztojevszkij itt hangsúlyozza az eleven realista egyénitésnek, a művészi alak felfedezésének szükségességét, és rendkivül találóan jellemzi a művészi alakok megalkotásának ezzel ellentétes elvét, az "esszenciák" segítségével való alkotást. - 24 -